*Ő is hallota a farkas üvöltéseket, és Sheenka agodo hangját, észrevette hogy Éjfél egy kicsit nyugtalankodik melete / mi a baj?/
kérdezi a farkasköjköt a ki válaszol is neki képek formájában, Maya rájön hogy az új lányokat támadták meg, majd az elsö tütülés után meg hallották a másodikat, ebből Éjfél segítsésge nélkül is megértete hogy elhárult a veszéj* ~már csak az a kérdés hogy válaszolja Seenka kérdésére~ *megprobált hozzá beszélni de tudta hogy hiába* ~akkor megkell probálnom a Szellem Beszédet, de ez nem biztos hogy beválik~ *koncentrált, körülötte lehült a levegő, és egy fagyos szélroham söpört végig a tájon, ekkor megszolalt
/Semmi csak Keishaékat farkaok támadták meg, de jól vannak/ ~külömben éreztem volna, ha a mágikus kibocsáltásuk megszünt volna~ *tete magába, még a mondathoz*

*Meglepődik, amikor hátulról jeges fuvallat tör rá. Tőrrel a kezében egy hirtelen mozdulattal megfordul, de nem lát semmit. Sejti, illetve inkább reméli, hogy szellemek vannak a dolog mögött. Tükrében látja a kűzködő Mayat. Ez után halk sutogásra figyel fel. mintha azt mondaná valaki, hogy a lányoknak semmi bajuk. Sejti, hogy ez Maya atrakciója, és ez megnyugtatja. nem tudja minek menetelnek itt. Már éppen vissza akarna fordulni leugrik elé valami az egyik fáról. Szerencsére a tőr a kezében van, és aznnal rá tud támadni a vicsorogva közeledő jaguár szerü szerzetre.* Maya segíts! *kiáltja miközben igyekszik szúrni vágni az állat nyakát. Sikerül egy jól irányzott vágással hosszú vérző sebet ejtenie, de ettől a lény még dühösebb lett.*

*szinta azonnal érzékeli a fáról lugró jaguárt, majd halja Seenka kétségbe ejtő kérését, azonnal, a levegőbe ugrik, és rugásra emeli lábát, az utolso pillanatban emberé válik, és anyi erőt viszbele az ütásbe, hogy az állat vagy 3 métert repül, végül hajlékonyan leérkezik, még cigánykereket is vett, de nem emberi gyorsasággal* -Jól hallotam valaki segítségett kért? *kérdi kicsit komiszan földön fekvő társától, és kezét nyujtja hogy felsegítse*

*Hanyatt esik mikor a lán felrugja az állatot.* köszi! *köszöni meg, majd a lány háta mögé néz*vigyázz! *löki fel most ő Mayat, és egy jól irányzott vágással újabb sebet ejt a jaguár nyakán. De az állat még mindig él és egyre dühösebb. Ennek eredményeképp a lány bokája felé kap, aki nem elég gyors, ezért a hegyes fogak a bőre alá hatolnak. Felszisszen a fájdalomtól, de résen van. Egy határozott vágással elvágja a szöny nyaki ütőerét, aki ennek következtében pár pillanat alatt elvérzik.*

*hanyat esik de szinte azonnal fel is pattan, így láthatja Sheenka, elbánik a cserncsétlen párával* -szép volt *jegyzmi meg, még mindig kicsit flegmán* -de a sebeddel nem tudok mitkezdeni ugye tudod *majd szintén hanyat esik mikor Éjfél sikeresen kijön aszellem világból és a lányt vette célpontul az ujjongása jelképe miatt, a kiszörmok hirtelen oda fordul Sheenkához, (akinek nagyon fájhatak a sérülései) , és elkezte nyoldosni ezekután a sérülés néhány másodperc mulva begyogyult. A nagy gyogyitás közepete Mayának sikerült fölülnie, de nem lehetett sokáig így arakoncátlan farkasköjök miat*

*Mosolyogva símogatja Éjfélt miközben az a sebét gyógyítja.* köszönöm *köszöni meg a farkasnak miközben feláll.* szerintem nem véletlenül támadott ránk... őriz valamit.. *magyaráz Mayanak, vagy inkább saját magának. elösször körbejárja a környező bokrokat, majd mikor nem talál semmit felmászik a fára. * gyere Maya, ezt látnod kell *szól le a lánynak a fáról.* mondtam én hogy őriz valamit.*mutat a fán lévő fészekre. A fészekben egy aranyos, alig pár napos jaguárkölyök van. Körülötte csontok, és néhol ruhafoszányok.* na itt sokan halhattak meg.. *jegyzi meg magának. Kutatni kezd az alom lomjában, és valamivel egy csöppet megszúrja magát. Nem húzza vissza a kezét, hanem óvatosan végigtapogatja a kis karcsú tőrt. mikor a kezével a markolathoz ér, a másikkal felemeli a kölyköt, és kihúzza a fegyvert.* ez aztán szép tőr... karcsú és erős.. és a markolata se semmi... ezek a kövek... *áradozik új fegyveréről, miközben egyik kezében a kis jaguárt tartja, a másik, kissé véressel meg a tőrt fogja.*

~jaj de aranyos kölyök~ *ez jutott eszábe azzolnal aminta csöpségett meg láta, és észrevette, hogy Sheenka valamit tart a kezében de a lánytól nemláta, igy majd nem belelökte a késbe mikor kicsit ráugrotta hátára*-Na muti meg mittaláltál! *és elcsodálkozva nézi a tört*

*majdnem leesik a fáról, mikor maya a hátára urik* egy szép ki tőröcskét... de nem szeretném mellbedöfni vele magam... *mondja komoran.* segíts inkább lemászni. asszem a legegyszerübb, ha lemászol, és leadogatom a kölyköt, meg a tőrt, és megyünk vissza a hálóba.. át kéne öltöznöm...* utal csupa véres ruhájára.* és szerintem neki is jobb lesz ott... *mondja, miközben leadja a kölyköt* asszem a neve Gyilkos lesz... *gondolkodik félhangosan, miközben lemászika fáról, átveszi újdonsült háziállatát, és a kastély felé indul. nem nagyon zavarja, hogy úgy néz ki, mint aki most kaszabolt le egy hadsereget. Kicsit nehézkesen halad, de baj nélkül ér ki a vadonból.*

*egy kecses hátraszaltoval leugrik és meg fogja a kiskölyköt, majd megvárja mig barátnöje is leszál és együt indulnak, a kastély felé.
Mikor a keresztezödéhez érnek Maya megál és odafordul Sheenkához* -Ne nézükmeg, mitörténta lányokkal? *kérdezi és kiváncsian a lány válaszára vár*

*megtorpan Maya mellett a kereszteződésnél.* szerintem megvannak ők nélkülünk is.. és úgy se találnánk meg őket...* válaszol tök nyugodtan, és folytatja útját kifelé.*

*kicsit még toporog egy helyben, rossz eöérzete támad a lányokkal kapcsolatban, de nem szolal meg* ~ha nem érnak vissza holnap akkor utánuk megyek egyedül~ *és némán bakatott barátnője mögött*

*miután a lánynal megegyeztek abban hogy úgy mennek ahogy azt ő javasolta igencsak gyorsan haladtak.néha néha volt pár csapda de azt sikeresen kikerülték.aztán egyszer csak őalatta ismételten megnyílik a föld és valmaiféle csúszdába kerülhetett.miután őt elnyelte aföld még hallotta hogy becsapódik a csapóajtó amin átesett*-Aria!!-*kiabálja de már csak a sötétség halla.ár billanatig csúszott aztán kibukfencezett a földre.a világító pengéje arrébcsúszott tőle s kígyója pedig dühösen sziszeget mert ráesett*-Uff..ssszzz...jaj bocs Josh nem volt szándékos.-*mondta majd gyorsan felált és észereveszi hogy szája ismét vérzik mert tegnapis ebe felszakad és pár újabb sebet is szerzett de nem törődött vele.gyorsan felállt a kígyót a nyakába tette felvette a tőrta földről és a levegőbe emelte hoyg világítson a másikat pedig kihúzta ővéből és támadásra készen tartotta*~hol lehet Aria?!uristen ha valami baja esik akkor én...~*aggódott majd sóhajtott egyet és elindult.feszült volt és izgatott és bármennyire is szorult volt a helyzet ő mégis élvezte.aztán valami történt felette.ha nem áll arrébb egy hatalmas földömeg zúdult volna a nyakába*~éés még valaki mellé~*gondolta miután valaki hangos pufanással elé estett hatalmas port keverve.a tőrt támadásra készen tartotta és köhögött egy sort majd miután meglátta ki áll elötte ledermedt.*-Én is ugyan ezt kérdezhetném tőled!!-*mondta de atőrt még mindig feszesen tartotat s kígyója is ellenségesen sziszegetta nyakában csukjáját kibontva*

*Miután kicsit megnyugszik, leporolja magáról azt a röpke négy kiló port, ami a ruhájára és a hajába ragadt, majd körülnéz. Dohos falak, sötétség, és egy kislány, egy kígyóval a nyakában. Próbál emlékezni a lány nevére, de nem biztos benne, így a következőket mondja:*
-Nyugivan, Kara...*látva, hogy a lány arca elsötétül, ujjabb próbát tesz* Karmen...*megrázza a fejét* Christina....*legyint és egyszerűsítve folytatja*szóval nyugivan, nem bánt a bácsi*vigyorog*

*kicsit csodálkozik a fiú beszólásán.*~kislány?ez az eséstől bedilizett vagy mi?~*kérdezi magától majd gondol egyet*
-nyugott vagyok kedves..Aton Morfeusz..vagy hogy hívnak.. annak ellenére hogy majdnem rámesett egy szőke kedves aranyos angyalak az égből..-*gúnyos arc és köben leeresztia pengét*-és amugy ugy kerülök ide hogy nem tudom...vagyis...az erdőn keresztül...kalandoztunk...és hát ahogy látod...épp kalandozok...csak azt nem tudom hogy most merre menjek.elvesztettem Ariát.ugyhogy éna ddig ki nem megyek innen amíg meg nem találom.felőlem te arra mész amerre szeretnél..bár nem hiszem hogy te tudod merre van a helyes út..tényleg is.te honnan estél ide?*kérdezi majd az övébe teszi az egyik fegyverét amásik viszont továbbra is a kezében van hisz az adja a fényforrást*

*Sérti a fülét az elzagyvált név, így fájdalmas arccal kijavítja*
-Ashton Mortis, legkevésbé sem angyal, bármennyire is szeretnéd...Hesztia nem tűrné meg őket a kis szigetkénken*széles Ashton-vigyor*
-Kalandozol*szemöldöke felcsúszik a homloka közepére, és egy apró félmosollyal hozzáteszi*hogyis nem vettem észre...?
-Én kérlek a kriptácskámból estem ide...*felfelé bök a lyukra*
-Nade most ne ragadjunk le, meg kell keresni a játszótársad*angyali arc*

-ahha...a kriptácskádból...*felhúzza a szemöldökét majd miután hallja hogy a fiú azt mondja hogy keressék meg Ariát újból megszólal*-azt hiszem mi most e legalsó szinten lehetünk.ugyanis a fejünk fölött van az igazi labirintus ahonnan ideestem.bizonyára van valahol egy fölfelévezető út.úgyhogy azt kell megtalálni-*gondolkozó arc*-utána pedig ha sikerült fölérnünk akkor a labirintus közapét kell megtalálni.Ariának is mondtam hogy azt kell először megtalálni onnantól kezdve már csak körözve kell visszafele haladnunk.legalábbis a fönti liabirintus kör alakú és mivel nem tudjuk hogy avn e valami szabálya így csak ebből tudunk kiindulni.-*mondta majd megforgatta ujjai között a világító pengét, letette kobráját a földre és rezzenéstelen arcal minden zajra figyelve elindult*

-Én hiszek neked*sóhajt lemondóan, és a lány után indul*
-Remélem nem tervezel csendben maradni, mert ez anélkül is lélekölően unalmas*jegyzi meg pár percnyi séta után. Elhúzza a száját és kármokat növeszt kezére. A falhoz nyomja a hegyét, és azzal karcolja azt.*
-Legalább tudjuk, honnan jöttünk*mondja magyarázólag*

*kissé összerezzen mikor Ash megszólal mellette majd tartózkodóan megszólal*-nos mivel nem vagyok szórakoztató gép és mivel halvány vörös gőzöm sincs arról hogy egy magadfajta kisfiúú*nyújtaja meg a szót*miről szeret dumálni ezért nem várj tőlem sokat.de mivel én is kezdem unni magam...*pár pillanatnyi szünet után*-mi a történeted?-*kérdezi csevegő hangnemben majd miután látja afiú értetlen arcát hozzáteszi*-ugy értem az életed rövid története még mielött ide kerültél.gondolom nem voltál rez elött sem...hmmm...*gonoszkás mosoly*-kisangyal-*

*elciccenti magát a kisfiú szó hallatán*
-Nem várok sokat, nyugi*Ash-vigyor, majd a következő kérdés hallatán arcát lesüti*
~Jellemző, hogy mindenkinek ez az első kérdése~*gondolja lemondóan. Kitérőleg így válaszol:*
-Mikor idekerültem, első héten meghaltam*kis kacaj* aztán feltámasztottak, és élek*ujjabb mosoly*. Dicső igazgatónőnk házába tartozom, éshát....fajom: ember*teszi hozzá a félreértések elkerülése végett*
-és mi a te sztorid?*pillantását a lány arcára emeli*

~rövid és tömör~*gindolja majd miután meghallja az ember szót elsötétül az arca*-ember vagy?én meg azt hittem vámpír-*mondja kissé csalódottan majd megköszörüli a torkát~A vámpírokban jobban bízom mint az emberekben~*gondolja*-az én sztorim?nos...felnőttem-*mondja egy halvány mosoly kíséretében majd nyomban le is törli azta z arcáról*-nah jó. meghaltak azsüleim elekerültem egy nevelőhöza ki megtanított kíválóan harcolni és művészetekra,majd megölték,én meg elkerültem egy mocsoktanyára és ott dolgoztam a mocskok között...közben megöltem pár embert...aztán idekerültem.és itt végre kibontakozhatom-*gonosz mosoly*-te mire vagy képes?ugy értem mi mindenre tanítottak már meg itt?-*kérdezi miközben már vagy a hatodik fordulónál kanyarodtak balra.*

-hmmm*merengő arccal néz pár pillanatik, aztán megrázza magát és elmosolyodik:*
-igen, itt biztosan kibontakozhatsz...*majd a kérdésre tettel válaszolva szárnyat növeszt magának, szemléltetés céljából lassítva. Lapockáiból egy-egy csápszerű csont szakad ki, ami a vádlijáig lenyúlik és legyezőformájú apró csontokat növeszt magára. Ezeket szép lassan befutják az izmok, erek, inak, majd bőr és ébenfekete, hosszú tollak. EGészen aföldet seprik a szárnyak, Ash büszkén rebegteti őket, majd csak mellékesen karmait is megnöveszti-kb fél méteresre, zölden mímelve a méreg szinét.*
-A legnagyobb tapasztalatom a harc terén van, de azt előbb-utóbb úgyis emglátod, ha kikerülünk innen*nevet egy kicsit*

*sem a szárnyon sem a karmokon nem lepődik meg hisz már láta őket és amit egyszer már látott azon többet nem tud meglepődni.miondazonálal tetszik neki a szárny.*~ha én is megtanulom akkor oylat szeretnék aminek az allja fekete a felső része pedig fehér~*néz végig a szárnyakon*-ezek a körmök nagyon szexik-*gúnyolódik*-bezzeg ha már régebben megtanulhattam volna hogy kell ilyet növeszteni-*sóhajt*-akkor pár ellenséggel kevesebb lett volna-*gondolkozik*-komolyan mondtad amit mondtál?tényleg harcolnál velem?-*kérdezi komolyan.már nagyon rég nem harcolt és a gyakorlást egyedül nem lehet élvezni.bár tudta hogy Ash minden bizonnyal többet tud nála mivel ő régebb óta itt van de ő sem a törékeny kisgalambok közé tartozik*

-Jaj ez nekem csak öröm, édes*kacsint szélesen vigyorogva*
- Bár én úgy gondoltam, h együtt az erdő gyilkosai ellen, de akár ígyis lehet, legalább nem halsz meg*angyali arc*
-egyébként mióta vagy itt?*Visszaváltozik emberi alakjába, és újra a faalat kapirgálja útközben. Kis bambulás után észreveszi, hogy a fal átment valami szilárdabb anyagú, fehér bevonatba. Kérdően néz társára, tekintve, hogy nem tudja hol vannak...*

-nem tudom.talán...talán másfél órája.bár a labirintus elöt egy barlangban voltunk szóval ha szt is hozzávesszükk akkor..-*kezdte de aztán ő is észrevette hogy megváltozik a fal.látja a fiú kérdő tekintetét de ő csak tanácstalanul néz vissza.odamegy a falhoz és végigsimít a falon.*

*Ash szeme hirtelen éktelenül csillogni kezd, szeme már szinte fényforrásnak is megtenné. Elkezd szaladni a folyosón tovább a fal mentén, majd diadalittas kacajt hallat, mikor egy lyukhoz ér. Belül egy hatalmas szőrös szörnyeteg néz farkasszemet vele. *
-Tök jó!*ordít fel* Minotaurusz!*beszalad a terembe, közben szárnyai nőnek, és a kardja is a kezében terem. *
- Fú, ha ilyen csúnya lennék, énis agresszív lennék*jegyzi meg a bestia szemeibe bámulva, mire az nekiszalad*

*ő nem fut afiú utáb hanem szépen kényelmesen megy oda ahola fiú van és látja hogy az szárnyat növeszt és előveszi kardját. aztán meglátja mögötte a bestiát*-ezt nem hiszem el-*suttogta izgatottan, de pár méterrel a kialakulófélben lévő harc mögöt megállt és felhúzta kapucniát majd zsebretette az egyik kezét a másikat kissé fölemelte hogy a tőr jobban bevilágítsa a teret*-na gyerünk mutass egy kis bemutatót nekem!-*kiáltott oda a fiúnak nevetve.~na lássuk~*kíváncsian vár és még véletlenül sem rémül meg.

*Éppen a vigyorgás közepén érte el a minotaurusz, így szép sebet kap mellkasára, és repül vagy két métert a földön. A bestia két lábra áll, és egy buzogány terem a kezében.*
~na ez szép lesz...~
-Gyere csak bikuciii*gügyög neki regenerálás után. A szörny felé szalad újra, de megáll előtte három méterrel. Kardjával integet neki*
- Naaa, nefélj...nem harapok...még...*vigyorog, de szeme összeszűkülve koncentrál a pillanatra, amikor elindul az ellenfele. Pár másodperc elég a nagydarab behemótnak, hogy újra feldühödjön, és ütés helyett nekiszaladjon Ash-nek. Ezúttal viszont Ash felröppen az utolsó pillanatban, a minotaurusz pedig nekirohan a falnak mögötte, jól behorpasztva és megkondítva az egészet. Ash gyors mozdulattal elnyesi a bokáit, és gúnyos mosollyal elröppen szembe, és várja, hogy a bika magűhoz térjen*

*nézi a jelenetet és látja hogy a mamlasz a födön végzi miután a fiú elvágta a bokáit.sötéten elmosolyodik.*~hogy mért nem tudta az a Thészeusz legyőzni ezt a benga állatot.~*gondolkozik de ekkor azt veszi észre hogy a szörny nagy nehezen feláll és rá emeli csúnya fejét.a lányban rögtön felmegy az adrenalin szemei korom feketék lesznek,és előkapja amásik tőrt is és arra is ráfúj.így a pengék hatalmas fényt árasztva magukból feszesen várták a minotauruszt.a szörny egy pillanatig bambult nem értete mi történik épp ezért újra feldühödött és hatalmas lendülettel a lány felé futott majd rávetette...volna magát ha a lány nem lép hátra egy nagyot.*
-megütötted magad?-*kérdezte aggódva majd sötét szemei gyilkolási vágyat tükröztek.fokta az egyik pengét és belevágta az állat hátába.az hatalmasat üvöltött és megfogta az egyetlen dolgot amit megtudott.a lány lábát.majd felállt és hörögve,vért köpve üvöltött a lányra. az fejjel lefelé lógva szitkozódott majd kitalált valamit*~hülye ötlet de hátha..~-Odanézz ki van itt!Thészeusz!-*mondta a szörny mögé nézve majd miután az bután nyögött egyett a lány fogta tőrt és lenyeste annak ujjait.leestett a földre majd még a földön belerúgott oda ahol a monstrum érzékeny pontját sejetette.fájdalmas üvöltés halaltszódott ismét.Keisha nem habozott tovább kihasználva ellenfele ideiglenes nyegeségét félelmetes gyorsasággal megforgatta a tőröket a kezében majd fogta az egyiket belevágta a szörny szívébe a máasikat egy forulás után a nyakába. az állat még nyögött egy utolsót majd holtan esett össze.a lány leporolta magát majd kihúzta a tetemből a pengéit, nézte rajtuk egy picit avért majd letörölte öket és ránézett a fiúra*

*kicsit tátva marad a szája a bemutató után, de észbe kap és elismerő arccal a lány felé bólint*
-Nemisrossz*Keresztülsétál a termen, jól megtapossa a bestia fejét, majd, mint aki jól végezte dolgát, leszáll róla.*
-Szerintem őrzött valamit*tippel lényegretörően és kutatni kezd a hulla hinyos ruhadarbjai közt. Kis kotrás után egy hatalmasnagy kulcsot húz ki a hústömeg alól*
-Na ez vajon hová illik?*kérdezi*