Itt nyugodtan sétálhatsz, ritkán támad rád bármi.

*Egyedül fut be a völgybe majd egy időután sétálni kezd. Kicsit ködös az erdő, de azért egész jó lehet látni. Silver magabiztosan halad előre a fák közt. Legalább két vagy három órát sétál, de nem történik semmi.*~Úgy nézem itt se lesz ma semmi érdekes.~*Arra gondol, hogy visszamegy, de valamiért úgy érzi, ha már eddig eljött akkor menjen tovább és tovább. Elég jól ismeri az erdőt, pontosan tudja, hogy ennél tovább nem ment mivel ezt tanácsolták neki anno. Kicsit sár van, a bakancsa is egyre mocskosabb. Az ég egy kicsit felhős, de telihold van. Silver sóhajtva megáll és elgondolkozik azon, hogy mennyi idő telt amióta eljött... ~Mi lenne, ha pont ilyenkor történne valami alkatrazban?~ Gondol itt azokra az alkalmakra amikor az iskolát különféle szerezetek támadták meg. Indul vissza... Alig telt néhány másodperc miután visszaindult, farkasvonyítást hall. Nem sok jót jelent és hallja, hogy valami felé közelít az erődben, de rövidesen arra lesz figyelmes, hogy több irányből közelítik. Túlerőre most nincs szüksége ezért rohanni kezd. A fák lombja itt túl sűrű ahoz, hogy kirepüljön max a szemét szúrná ki egy ág. Nincs menekvés, előtte tünik fel a ködben egy alak. Silver megtorpan és hátra néz. Ott is van valaki. Mivel két lábon állnak egy értel, hogy nem farkasok ahogy azt Silver hitte.*
-Vérfarkasok...-*Jegyzi meg és nyel egyet, tudja, hogy ez most nem lesz egy egyszerű harc, persze ő pont erre várt... Csak ez kicsit más mert egy emberi ellenfél nem enné meg. Előhúzza a rapirt és várakozik. Egyik sem támad.*
-Akkor kezdjük!-*Kicsit elmosolyodik és azt támadja ami a menekülsi útvonalat állta el. Hallja, hogy a másik rohanni kezd után, de már elég közel van. A fentről támad fejre, de a vérfarkas egyszerűen a kezét használja, a rapir még a bőrét se vágta át. Hirtelen Silver bordáinak csapódik a másik lény keze, Sil rapirja a földre esik a fiú pedig egy bokorra. A két vérfarkas még nem támad, haboznak valamiért. A fiú kihasználja és előkapja az erőitalt, amit ő kotyvasztott. Meghúzza rendesen aztán talpra szökken.*
-Na gyertek...-*A két vérfarkas, mintha megértették volna amit a fú mond neki ugranak, Sil öklével közelebbről is megismerkedik az egyik, vissza is repül néhány métert, de nem halt meg sőt! Mintha nem történt volna semmi feláll. Persze Silver ezt nem láthatja a mert a másik a hosszú és éles fogait belemélyestette a vállába és összeroppantja, ez az első, hogy Silver felüvölt a fájdalomtól. Hirtelen az eszébe villan... Ezüst. A jobb karját egy ezüst pengévé alakítja, egy pillanat alatt, hála az adrenalinnak. A vérfarkas pont azt a vállát harapja ezért rettenetesen fáj Silvernek amikor megemeli, hogy belevágja a dögbe, de belevágta és ez számít. Bár a lény nem halt meg de láthatóan szenved ettől, a másik eltünt közben és a megsebzett is eltud még menni. Rengeteg vért vesztett Silver, nem bírja az egészet begyógyítani, gyakorlatilag állni se bír, először csak letérdel. A bőrt visszanöveszti a szétroncsolt vállára, hogy több vére ne follyon el. Ájúltan borúl az útra. Egy óra múlva valamiért magához tér. Szörnyen fáj a szétroncsolt válla de most több erejeve és begyógyítja, de még mindig zsibbad valamiért. A fiú lassan feláll és elteszi a kardját, majd kisiet a völgyből, ahogy tud.*

*A fiú, ahogy a földre érnek, körbenéz. A hely szinte bűzlik a veszélytől, így Andelis szinte reflexszerűen öleli át Arlene derekát. ~Tulajdonképpen mit akarunk mi itt...?~*
- Látszatra senki sincs itt... Úgy értem, senki emberforma. *állapítja meg színtelen hangon, miközben továbbra is a tájat kémleli.*

*repülőszönyegén törökülésben ülve lebeg az erdöben mikor egyszer észreveszi Arlene-t és Andelis-t.......*
-Ohhhh sziasztok!!!!Mi járatban vagytok erre ahol a madár sem jár?

-Hát, akkor.. *elharapja a mondtatot, és lágy csókot lehel a fiú ajkaira. Neki kifejezetten tetszik ez a hely.. olyan baljós.* Nem tetszik? Mármint a hely.. *kérdezi halkan a fiútól*

-Ó, szia! *Köszön Solinának* Hát, azt még mi se tudjuk, de nekem tetszik a hely.. És te? *aztán szemeivel a sűrű fákat kezdi fürkészni*

*követi Arlene tekintetét...és ő most elösször megcsodalálja a csodás fákat.....*
-hát én valmi kalandot keresni jöttem......és azt se fogom bánni ha egy kicsit eszek is....*kivillantja vámpír fogait*

-Hát, én nem állítalak meg az evésben, feltéve ha nem én leszek az étlapodon.. *semmi kedve sincsen ételt játszani.* Kaland? Hmm.. Igazad van.. talán engem is a kíváncsiság hajtott.

*nevet Arlene mondatán majd leszál a szőnyegéről...*-Tudod barátokat sose eszek ....na és akkor nem megyünk egy kicsit beljem*mutat az ösvényre mely a ködtől alig látszik...*

-Indulás! *jókedvűen elindul a fák közé, de biztos ami biztos, előhúzza kardját és maga elé tartja* Jobb félni, mint megijedni.. *néz még utoljára Solinára, aztán eltűnik a ködben. Nem tudja, merre halad, csak megy és megy..*

*Hogy elne veszítse Arlene-t azonnal utánna szald de közben hatalmas karmokat növeszt melyek elpusztíthatatlanok *-Héjj Arlene és a pasiddal mi lesz...*Solina is elvestuj a ködben..*

-Azt hiszem, Andelis tud magára vigyázni *Arlene kitűnően leplezi, hogy mennyire aggódik a fiúért, így csak reménykedni tud, hogy nem lesz semmi baja. ~Legalábbis remélem..~ Nem bocsátaná meg magának, ha történne vele valami.. Túlságosan is szereti őt*

*olvasva a lány gondolatát elneveti magát majd hangos köhögéssel álcázza jókedvét.....Hirtelen hangos üvöltésekre lesz figyelmes........vonyításokra.........Solinát kirázza a hideg..*-Huuuhhh aszthiszem társaságunk lesz..*

*Arlene bólint egyet*
-Hát jó, azt hiszem, nem árt kicsit óvatosabbnak lenni *eddig túl magabiztos léptekkel ment, most már egy kicsit lelassított. A szeme sarkából megpillant egy elsuhanó valamit.. Arlene megtorpan, és tekintetét ide-oda forgatja.* Nekem ez nem tetszik.. *mondja alig hallható hangon*

*Solina is körbe körbe jár....szemével figyeli a lányt ,de van egy rossz érzése......szíve hevesebben kezd el verni..*
-Ezek többen vannak és nagyon nagyon rondák....*mondta ki határozottan és riadtan *-Arlene ha elakarsz menni akkor most menj *karmait előkészíti és közben a kardját se felejti el*

*Szinte a lányokra zuhan. A szárnyait visszahúzza és felkel.*
-Ne haragudjatok...-*Szétnéz és elmosolyodik.*
-Társaság?-*Kérdi miközben közelebb megy a lányokhoz... Továbbra is szédül egy kicsit olyan, mint aki halott és részeg egyszerre.*

*Kicsit fájdalmasan éri Sil landolása, majd ránéz. Legalábbis megpróbál ránézni. Csak az alakját tudja kivenni.*
-Minden rendben? *próbálja Sil arcát kivenni, de nem nagyon jön össze a nagy ködben* Hát, igen.. nem vagyunk egyedül.. *bök a hangok felé*

-áá semmi gond szép belépő volt..*nem tudja a fiú válán lévő sebről levenni a szemét..*-Őőőőő szép seb.....
*de mikor ezt kimondja a egy nagy lökést.. érez és a földree kerül...az egyik Vérfarkas ráugrott és épp szétakarja szedni...de Solina gyorsan kapcsol egy határozott mozdulattal kigurul a nála kétszer nagyobb szörny alól.... és hirtelen Solina ugrik a Farkas hátára körmeit a szörny szőrös hátába döfte ..így most az nem éri el őt csak fejvesztve rohangál ide oda...*

-Nem, nincs rendben...-*Egy pillanatra seggre esik de feláll és az egyik bokorhoz megy és kotorászni kezd, láthatóan nem zavarják a hangok.*
-Vérfarkasok... Még mindig itt vannak? Kettőről tudok. Egyik megsérült.-*Ami azt illeti három van, de a harmadik nem jelent veszélyt mert még ő maga sem tudja, hogy az. Silver megtalálja a medált amit a legyőzőtt ellenfelétől vett el. Most a bakancsába teszi mert onnét fix, hogy nem esik ki.*

*Ránéz Solinára és megcsóválja a fejét.*
-Ezüstöt használj te idétlen! Mással nem bírod bántani.-*Kiált a lánynak majd sétálni kezd vissza a suli felé... Mint aki nem normális.*

-Solina!!!*A lány segítségére sietne, de valami elkapja a lábát, így arccal zuhan a földre. Kardja kiesik a kezéből, és kitudja merre csúszik. A nagy ködben mindenesetre semmit se lát. Csak Silver és Solina alakját. Az a valami, ami elkapta, pedig egyre távolabb húzza tőlük őt. Arlene rúgkapálni kezd*

-nem vagyok idétlen*Üvölti a távozó fiúnak lihegve*-Te meg igazi segítőkész uriember vagy *nyujtaj ki nyelvét a fiúra..*
majd megpróbálja az egyik kezét kiszedni a dög húsából hogy azon ezüst karmokat növesszen .....mikor ez sikerül azt is belévágja az állatba ami egy kicsit legyengíti de nem akar eldőlni az istennek se....-mi a fenétől nyuvadnak ki ezek ...-*majd a kardjához nyulna mert eszébe jutott hogyaz is ezüst de leszakadt az övéről.....*-A FENE*tovább vergődik a lényhátába ékelődve...*

*A kardja.. az most nagyon kéne neki, hiszen az ezüstből van. Valahogy sikerül kiszabadulnia a vonszolásból, aztán mint aki az életéért küzd, (végülis tényleg az életéért küzd) futni kezd, reménykedve, hogy megtalálja valahol a fegyverét*

*Megcsóválja a fejét és megfordul, futni kezd. Nem jut eszébe, hogy állni se bír, csak fut. Mikor odaér lerántja Solinát a vérfarkasról ami nem túl kellemes a lánynak a vérfarkas pedig Silverrel áll szemben. A vérfarkas nem támad, megszaglássza Silvert és letépi a fiú felsőjét, így a vállán a duzzadt erek is láthatóak lesznek. Morog egy kicsit majd hátrál és elmegy...*
-Ezt hívják úgy, hogy félelem!-*Gondolja Silver magában és kezetnyújt a lánynak, hogy felsegítse. Az erei nagyon csúnyán kidagadtak, sötét szinük van. Silver hirtelen érzi meg, hogy ismét szédül és nincs jól.*
-Hát Arlene?

*Örömmel látja hogy arlene még él hisz épp az előbb szaldt el elődte és a kutyuskája előtt........*-Fuss Arlene Fuss.*közbe a Farkas hatalmasatt ugrott amitől Solina a földre zuhan elég keményen a vőrnaciján hatalmad lyuk keletkezett-Ó te szemét*Majd fejveszteve ront megint az állatnak csak most szemből...............*

-Sil! Solina!! *kiált kétségbeesetten, de jól tudja, hogy túl messzire került tőlük, így nem hallhatják őt. Arlene egyedül van, mindenféle fegyver nélkül. Egyedül a harcművészetet tudná használni, persze nem hiszi, hogy túl sokra menne vele. Egyelőre megbújik az egyik fa tövében. Egész testében remeg. Erre sohasem gondolt, hogy megtörténhet vele.* Solina.. Sil.. *kiáltja erőtlenül, halkan. Egyre szaporábban ver a szíve..*

*a farkas kitér előle és elszalad valószínű alrene után....-na most meg ezzel mielett majd oda szalad sil hez....-őő Épp itt szaldt azelőbb már mitn arlen *végig néz az egyre rosszabul levő fiún*- te jól vagy nem nézel ki től jól.!?

-Hogy lennék jól!?-*Kérdi kicsit ingerülten és elindul arra amerre Arlenet vonszolták. Silvert azért nem támadta meg a vérfarkas mert ő is az...(a bizonyos harmadik)*
-Arlene!-*Üvölti-*Gyere hozzám!-*üvölti ismét*
-Nem feleségül gondolom...-*Ezt már nem üvölti csak mondja magának.*

~ hogy ez a fiú mindig ilyen furi.~*utánna fur és közben fürkészi a gondolatait...amúgy Solinának hamar leesett hogy valami ilyesmiről lehet szó már mitn hogy Silver is az lesz......de nem tudja hogy reagálja le a vámpírok nem kedvelik a farkasokat.....mikor silverhez ér megérinti neki a vállán a sebet és hirtelen elkapja róla az újját .....*-öö ezekt ők csinálták *félve kérdi*

-Nem tudom, de ne piszkáld!-*Szól kicsit ingerülten a lányra és lassan sétál tovább. Silver nem tudja egyáltalán, hogy ő vérfarkas még semmi jele nem volt, kivétel a mostani... De arra gondol, hogy azért ment el mert a másikat megsebezte korábban.*
-Francba, hogy ilyen rosszul vagyok és félmeztelenül itt járkálok!-*Káromkodik is egy kicsit miközben tovább halad. Már nem hallani a vérfarkasokat ami jó hír vagy rossz... Szerencsére jó mert Arlene is él, szóval elmehettek.*