*igaz hogy a síkságra indult és nem is érti hogy mi keres itt*~ohh, lehet hogy rossz irányba indultam~*látva a tengert kerekre nyílnak szemei, leül és némán nézi a a végtelennek tűnő vizet*

*Lassan megy előre, miközben a talpa be-be süllyed a puha homokba. Kicsit később meglátja Ariát és odamegy hozzá*
- Hello!!! Hogy vagy? Mostanság nem jelenkeztél? -kérdezi vigyorogva*

*nem igazán veszi észre a mellé érkező Katrint, így a köszönő hang hallatán megilyed*~jah, mivan?~*majd látva a lányt végre meg is szólal*-jah, szia*köszön vigyorogva*-hát mostanába? nem olyan rég beszéltünk.*kicsit zavarba van mivel lehet hogy Katrinnek van igaza és már rég taliztak*~ilyen rossz lenne az idő érzékem?~

*Szárnyakon érkezik, és amint a víz felé ér, zuhanórepülésben landol benne, egy kisebbfajta "cunamit" előidézve. Arlene egy idő után kidugja a fejét, ahol megpillant pár lányt. Mivel nincs túl közel hozzájuk, ezért széles mosollyal integetni kezd*
-Hellóka! *kiabálja őrült módon*

*Leül mellé és mondja:
- Bocs, h megijesztettelek. -ő is elcsodálkozik, h mi van de végül is igazat ad Ariának és mondja.
- Hát....lehet, h találkoztunk, csak nem emlékszünk rá. -mondja őszinte vigyorral, majd észre veszi, h egy kisebb hullám lelocsolja őket és hogy benne van egy lány aki vadul integet feléjük. Katrina feláll és visszainteget*

*Aria elvigyorodik Arlen leszállásán, majd vissza integet*
-hello*köszön az érkező lánynak jó hangosan*

*hang alapján sikerül beazonosítania a két lányt, de meg akar győződni erről, így közelebb úszik hozzájuk. Mikor már annyira közel van, hogy felismerhesse a két lányt, elmosolyodik, jól tippelt rájuk.*
-Ó, ezer bocsánat a kisebb árvízért.. *mondja nyelvet öltve* Hát ti? *kérdi aztán vigyorogva, miközben körbepillant*

*Meglátja Arlenet aki éppen feléjük tart és ő is köszön.
- Hello!! -Semmi baj, a ruhám lett egy kicsit vizes de majd megszárad! -mondja vigyorogva mikor kicsavarja enyhén vizes ruháit és feláll a földről, egyenesen Arlene felé fordulva.
- És...hogyhogy szárnyakon jöttél? Én azt se tudtam, h az is van neked! -mondja csodálkozva*

*már meg sem lepődik a szárnyakon csak vigyorog mint akinek nincs jobb dolga és ő is kicsavarja a ruháját, legalábbis próbálja kicsavarni de mivel nem jött össze inkább ráhagyja*
-semmi baj, bár ezt már Katrin is mondta de azért én is mondom, meg.... majd megszárad Nem?

*még mindig a széles vigyor ül az arcán, ahogy szárnyaira pillant, és mivel Katrina emlékeztette rá, hogy még mindig ott vannak, gyorsan el is tűnteti őket*
-Hát, ti is meg fogjátok majd tanulni, hogy hogyan növesszetek szárnyakat. Higyjétek el, nem egy ördöngős dolog, csak koncentrálni kell. *mondja kedvesen, majd jót nevet Aria kérdésén* Ugyan, ez csak víz, persze, hogy megszárad!

*Csodálkozva nézi a szárnyait, majd sajnálozva amikor eltűnik.
- Télleg, meg lehet tanulni? Taníts meg engem, most lécci!!! -kérdezi összekulcsolt kézzel és boci szemekkel Arlenetől, majd látja, h Ariának is a vizes ruhákkal van baja*

*elgondolkodik azon amit Katrin mondott, hogy meg akarja tanulni a szárnynövesztést, és ráadásul most*~hmm...szerintem ez nem olyan jó ötlet...legalábbis részemről, ráadásul még nem is tudnám megcsinálni hisz még csak két napja vagyok itt. De talán...~*Arlenre néz kissé kérdően hogy vajon mit szól hozzá de aztán felmerül benne még egy kérdés*
-én csak arra lenék kíváncsi hogy honnan lehet fegyvert szerezni!? Nem ártana gyakorolni. Meg aztán akkor ha itt vagyunk...*kis szünetet tart majd folytatja*-meg találni kéne valakit akivel lehet gyakorolni. Azért kíváncsi lennék rá hogy az eddig tanult dolgok, mint a karate és az íjjászat stb... ugyan olyan jól mennének e élesbe mint versenyeken.*majd elmosolyodik, és nem is igazán vár már választ így aztán hátradől és az eget figyeli*

*lassan sétál a cipőjét a kezében fogja élvezettel sétál a puha homokban és érzi a sós tenger illatát.aztán meglátja a parton heverésző alakokat.nem látja őket jól de mégis tudja kik azok.ígyhát lassan odasétál, hangtalanul megáll és az épp csukott szemű Aria arca fölé hajol.*-BÚ!-*monja hangosan, mosolygva majd játékosan beleborzolt a hajába.aztán feláll és a lány mellet egy méterel elkezdi rugdosni meg össze-vissza turni a homokot a lábával amit a szél a tegerre fúj*

*megáll benne egy pillanatra az ütő, de azért mosolyog és kinyitja szemét majd köszön Keishának*
-szia...aszívbajt hozod rám.*nevet, közben pedig hasra fordul éskönyökére támaszkodik*-már majdnem elaludtam! jah és te tudsz valamit arról hogy honnan lehet fegyvert szerezni?

*ránéz és ugy mondja*-hát tudod ha tudnám akkor már régen lenne nálam...már nagyon hiányzik a gyakorlás..kb egy hete nem gyakoroltam!és ez nekem kész kínzás...már szinte elvonási tüneteim vannank.ó bárcsak a cuccaim között lett volna a szép pengegyűjteményem!ne is tudd meg mekkora csalódottság volt lkátni hogy nincs ott!de szerencsére azon kívül minden más megvan..szóval nem tudom.de ha hallok róla valamit rögtön értesítelek.vagy ha fordítva lenne akkor szólj nekem*mondja.

*magaelé bámul a földre*-hát nekem eddig sosem volt alkalmam éles helyzetben harcolni.~sajnos~kíváncsi lennék hogy, menne e.Majd még kérdezősködök, azok akik régebbóta vannak itt biztosan hogy tudják.~bár elég keves emberrel találkoztam eddig, és már azér enyhén gyanus hogy egy zártosztályos diliházban vagyok és ezért találkoztam még csak pár személyel.~őő... ha ez egy "iskola" akkor miért nem láttam még egy tanárt sem? és ilyen kevés diák van? mármint biztos sokan vannak,!de hol?
-És majd szólok hogyha megtudom honnan lehet fegyvereket szerezni. Amúgy meg nekem minden cuccom meg van, csak az elektromos dolgaim nincsenek meg. Dehogy miért?*kérdezi az utobbit magától, majd feltápázkodik és már nem látja hogy Katrin és Aren hol vannak.*~hát ezek meg hova tüntek?~
*Keishára néz majd kérdezi*
-én vissza megyek a hálóba, te nem jössz?
*A lány nem válaszon Aria kérdésére csak a fejét rázza hogy nem*
-hát akkor majd találkozunk, szia
*elindul vissza*

*miután Aria elment lefeküdt a homokba leterített hosszú kendőjére és lehunyta a szemét hogy pihen egy kicsit.aztán arra ébred fel hogy fázik és már éjszaka van. a hold is fent volt már és földöntúli fénnyel vette körbe alakját valamint a síricsöndes és nyugodt tengert.gondolt egyet és mivel nem volt álmos felment a hálóba azért a dologért melyet már idekerülése óta nem tudott használni és írtózatosan fájt neki hogy nem hallhatja hangját.ígyhát felkelt a földről és felment a hálóba*

*megérkezik és leül a sziklára majd kicipzározza a bőrtartót és előveszi belőle a már szinte fekete chellóját és felvidultan a két lába közé veszi majd fogja a vonót de nem kezd el zenélni.hátrapillan Katrinra*-hmmm...megtennéd hogy idejössz mellém és itt állsz vagy ülsz mert kicsit idegesítő ha a hátadat bámulják-*mondja neki mosolyogva.*-szóval ülj ide valahova tőlem pár méterre-*mondja majd megvárja míg Katrin odamegy tőle nem messze látótávolságon belülre.*

* Még mindíg nagyon hidegnek érzi az időt, de szerencsére vámpír vére segítségével melegen tartja magát. Engedelmeskedik Keishának és odaül mellé. Nézi amint a chelloval bogarászik.
- Most jáccol rajta? -kérdezi és ujjával rám mutat*

*Csak mosolyog a lány kérdésén azzal a tenger felé fordul és elkezd játszani.a szívét a lelkét rögtön elönti aza meleg érzés ahogy meghallaj a chello bensőséges hangját.minden érzését beleadja a dalba.fájdalmat,szenvedélyt,gyűlöletet,haragot,reményt,ürességet,vidámságot..mindent ami benne tombol.az arca a zenével együtt vátozik.a szomorú az ő arca is az ha gyűlölködő úgy szintén és így tovább.és csak játszott és érezte hogy szabadul fel a szorítás a mellkasából.játtszott a tengernek.játszott a mellette ülő lánynak,játszott a kastélynak és lakóinak...de legfőképp magának. aztán véget ért a dal.majd lassan mosllyogva felemelte szabad kezét és letörölte az apró pici könycseppet majd megnézte az ujján aztán megvárta míg lecseppen a földre*~5 éves korom óta sz első könnycsepp~*gondolja majd még hozáteszi magában hogy nem is fog sokat látni ezen kívüla világ.majd egy nagyot sóhajt és vidám arcal nézi a tengert.*

*Ott ült mellette és szinte megbabonázta a hangszer hangja de inkább az, h Keisha így tud jáccani. Vékony kis kezei szorosan, de mégis nyugodtan fogták a vonót, miközben a húrok ide-oda cikáztak és rezegtek. Katrina elnézett a tenger felé és meglátta a tenger végén az egész családját, az anyját a 2 meghalt bátyját, az apját és a többieket. Nagyon boldogok voltak így együtt és mind rá néztek és érezte, h azt mondják neki, h legyen boldog és mindíg vele lesznek. Nagyon megrázta ez az egész, főleg mikor lassan eltűntek a vízről. Nagyon boldog volt. Kesihán látta, h egy kövér könnycsepp ereszkedik le az arcáról.
- Téleg 5 éves korod óta nem sírtál? Én nem tudom mikor sírtam utoljára, tán egy hónapja vagy még később.....Nagyon szépen jáccol! Honnan tudsz ijeneket? Valahogy én is azt éreztem, h ott van a családom a túloldalon, ezt hogy csináltad? -kérdezi odafordulva és mosolyog*

*megdöbben azt hitte hogy csak gondolta azt hogy 5 éves kora óta nem sírt*~biztos hangosan is kimondtam~*gondolta majd válaszolt a lányak*-igen azóta.és azt hiszem nem is fogok ez után sokszor.nem szeretek sírni.ez is csak egy könnycsepp volt és a megkönnyebbülésem jele.mondhatnánk örömkönnynek.-*halvány mosoly*-amugy fogalmam sincs hogy mért láttada családod.lehet ez valami...számunkra felfoghatatlan dolog.a zene a lélek tükre sokan ezt mondják.-*komoly arc* -és hogy hol tanultam meg?nos...még 6 évesen kezdtem el...aztán 10 éves koromtól kezdve pedig nagyon keményen tanított egy számomra nagyon kedves ember aki aszárnyai alá vett.tőle tanultam meg a vívás művészetét is.meg hogy tűrjem afájdalmat és a szenvedést és ne nyafogjak.öszintén hálás vagyok neki.kár hogy már meghalt...*mondja kissé szomorkásan*-így nem tudtam elmondani neki hogy mindent köszönök.-*mondja majd feláll és óvatosan visszateszi a chellót a tokjába.-

*Meglapődik ő is és azt mondja, h biztos kimondta.
- Ez tök jó, h ijen erős vagy. Hát....nem tudom miért láttam de teljesen az az érzésem volt és ezt a zene hozta ki belőlem. Biztos varázsereje van -mondja és egy kicsit felkacag -És ha az az ember harcművésztre is oktatott akkor miért tanított zenét is? Bár biztos műveltnek akart nevelni. Engem a klánba nem tanítottak ijenekre. Az volt a fő ok, h legyünk érettek az uralkodásra meg a vámpírok dolgaira. Az más kérdés, h mindíg elmentem az órákról -teszi hozzá vigyori fejjel -Énekelni tanított édesanyám, több kevesebb sikerrel. ... Részvétem, h meghalt láccik, h nagyon szeretted. -mondja és ő is feláll és nézi tovább a tengert ahogy a Hold ezüstös fénye megvilágítja*

//Bocsi Katrin de nekem sürgősen mennem kell!majd holnap folytatjuk!pusz//

*ugy gondolja hogy visszaviszi gyönyörű hangszerét a hálóba.megkérdezi Katrint akar e jönni de ő csak megrázza a fejét, így ő elindul*

*kiér az Öbölbe, és megcéloz egy méretes sziklát ami olyan 100 méterre lehet tőle. Előveszi csizmájából a talált tőrt... eddig ideje sem volt alaposan megnézni csak most ahogy a szikla felé sétál. Amikor oda ér felmászik rá és ott vizsgálja tovább a tőrét.*-hát ez aztán jó mocskos*dörmögi az orr alá közben pedig elkezdi tisztítani a pulcsja ujjával. nem túl díszes a markolata, a pengéje viszont nagyon szép*~hmm...szerintem ezüst, szép, és nem is olyan nehéz~ *megforgatja kezében és örömmel tapasztalja hogy nagyon jól lehet vele harcolni mert könnyű, a pengéje pedig nagyon éles*~egyszerű és nagyszerű~*gondolja magában kuncogva*-hmmm...~most hova is kéne menni?~*majd egy kicsit elbambul a tengert nézve*~temető?...nem az nem jó! nem tudom hogy hol van~*így gondolkodva eltelik egy óra is mire végre eldönti hogy megy a hálóba és megnézi hogy ki mit csinál, vagy ha ott sincs senki akkor meg írja a naplóját, tehát lekászálódik a nagy szikráról amibe időközben belevéste a nevét is,...elindul a Háló teremfelé*

*Úgy dönt, elindul vissza a kastélyba, aztán még eldönti, merre megy tovább*

(Előzmény:nagyterem,Börtön)...Erisz kézen fogava vezette Syndrát.Aztán megáltak,és nézték a vizen megcsillanó lemenő nap sugrait.Hideg szél kezdett fújni és egyre erősödött,aztán ömleni kezdett az eső és villámok cikáztak az égen.a nyugodt teneger egyszerre tajtékzó őrültté változott.Syndra ruhája teljessen átázott és testére tapadt.-Ilyen riadtan még szebb-gondolta Erisz,és magához ölelte...Erisz szárnyakat növesztett,hogy még gyorsabbam vissza érjenek a kastélyba.Ölébe kapta Syndrát és már repültek is...

*kis séta után érnek ide...*-hát itt...*elakad a szava*~itt nem szokott köd lenni~ -váááá....*nevet*-itt most még az orromat sem látom.* keresni kezdi a két társát....eggyik oldalról Annamaryt fogaj másik oldalt meg Lestatot*-bocsi ...de nem látok semmit. ~így legalább biztos hogy itt vagytok~ *gondolja magában kuncogva, pár lépést tesz hátra míg a nagy sziklába ütközik melybe egyszer unalmába a nevét véste bele.* -nahh legelább ez is megvan! *igaz hogy nem lát semmit de azért fölmászik rá*-ti is idefértek *mondja még mind nevetve, és várva hogy barátai is feljöjjenek*

Óvatosan lépked a ködben. Érzi, hogy Aria megfogja a kezét- Ez így nem vicces. Azért ennyire jól nem látok, hogy a ködöt semmibe vegyem. Na mindegy.-Azzal felmászik Aria után.*