*Szédülve ébred, és a feje sajog. Körülnéz, és amint ő is megpillantja a sok piásüveget, már rájön, hogy mire ez a rosszullét*
-Jájjj tegnap jól berúghattam*mondja miközben fogja a fájó fejét, és Ariát keresgéli, de még nagyon nem is lát. Max homályosan.*

*Annamary volt az utolsó akivel találkozott, ami már vagy 3 vagy még több hónapja volt. az ideje nagyrészét itt és az erdőben tölti mostanság. jó így neki. bár azért sajnálja hogy egyetlen olyan személyt sem talál mostanában aki itt tanul a suliban. teljesen lehangolódva ücsörög a kövön amit már teljesen kitulajdonított. unalmában mindent végig gyakorol amit eddig megtanult. igaz hogy minden nagyon jól megy neki mert már annyit gyakorolta, és harcok során is oly sokszor használta már...de részlet kérdés. gyakorolni mindig kell...*

*Idejöttek mivel Lestat ezt a helyet szereti a legjobban. Igaz annyira nincs régóta itt de sok emlék fűzi ide.*

*jól megvolt az utobbi időben, jó messze a tornyoktól. hosszú idejig nem volt már megint hatástávban. most is csak a kíváncsisága hozta vissza. kíváncsi a barátaira akiket már nagyon régen látott. út közben elrepült a temető felett. a romok láttán elkuncogja magát... szép emlékek. két ismerős alakot is lát a temetőben de nem száll le hozzájuk. inkább ide jön. kicsit meglepődik mikor leveszi hogy az elöbb látott Lestat és Lilithyen is erre tart (?). a fiúnak örül, a lányt nem ismeri annyira. mindenesetre leszáll hozzájuk mivel eddig csak körbe körbe repülgetett...*

*idáig jött Lessel. itt nagy meglepetésére Ariát látja... rég látta a lányt. na nem mintha annyira jóban lennének. azért udvariasan köszön neki mert szokása.*

-Szia Aria! Derég láttalak már. Mond mi újság veled?- *Kissé már hiányzott Lestatnak a lány, ezértis örül neki annyira.*

*csaknem a fiú nyakába ugrik, de nem teszi. pedig tuti hogy ezt tenné... mondjuk pár évvel fiatalabb önmaga. sajna az idő telik itt de gyorsan. na de ez látszik egy született vámpiron? naná hogy nem*
-sziasztok...igen, tényleg nagyon rég találkoztunk már. nagyon semmi. meg vagyok? te? khöm.. ti?
*helyesbít, de hangja örömteli mit az ilyenkor várható. nem is számított ilyen kedves tárasaságra mint az akivel már egy csomó izgalmas kalandban volt része. főleg amikor Les egy párszor megmérgezte szegény lányt.*

-Én jól megvagyok. Bár mostanában nemigazán dugtam ki a fejem a kastélyból mert a könyveket bújtam. És egyébként hova tűntél el olyan hírtelen?-

*csak ácsorog és hallgatja a kis párbeszédet mosolyogva. aztán Aria még el neem tüntetett sárkányszárnyait vizslatja...*
~milyen szép szárnyak... remélem egyszer AmJ ezt is megtanítja majd.*

-ha jól vagy az jó.. a könyvek meg hasznosak. sokat lehet belőlük tanulni.
*mondja mosolyogva miközben azt figyeli ahogyan Lili az ő szárnyait nézegeti.*
~nyah legalább ő értékeli a sok gyakorlásom eredményét...~
*gondolja kuncogva...*
-háát.. tudod, az erdőben, jó messze a kastélytól...csak ritkán járok erre...

-én lassan megyek... sziasztok...
*ezzel le is lép...*

*Elmosolyodik.* -Bocsi de rohanok. KB... 15 percem van hogy visszaérjek a suliba a bűbájtan órára. Szia Aria.- *Átöleli és ad neki egy puszit. Gyere Lili mennyünk!- *És már fut is a kastély felé, persze bevárja Lilit is.*

~bűbájtan óra? őőő.. itt olyan is van? az tök jó... kár hogy én ilyenekről nem tudok... na de mind1...~
-persze, sziasztok...
*mivel úgy is egyedül van eltünteti szárnyait és ledobja magáról a ruhájit (nem szívbajos az is biztos.) fehérneműben úszkál a tengerben...*

// Aria volt //

*A hálóból egyenesen ide jön a többiekkel.*
- Remélem mindenki tud repülni *célzottan Samre néz, majd tekintete megint Lanára vándorol. Már éppen megkérdezné ,hogy honnan szerzi az ilyen jó kis kiegészítőket, mikor eszébe jut* ~Hát persze... mágia...~* Megint közelebb megy barátnőjéhez*
- Kicsit jobb kapcsolatban vagy Miával mint mi... nem tudnál kérni tőle valami kis tippet vagy valamit?... *tudja, hogy még Lana sem tudja irányítani Miát, de azért a remény hal meg utoljára. Nem szeretné ha az ő ötlete miatt félrevándorolna az egész csapat.*

*Lana segít Samnak, hisz gondolja, hogy nem tud repülni így meg sem kérdezi a fiút, csak rutinból felkapja és viszi. Amikor Lea hozzá szól szemérmesen lecsukja a szemét.*
- Sajnos nem tudom őt irányítani, túl nagy a hatalma...és nem él, nem tudok a tudatába férközni, túl keveset tudok...
*Mondja szomorúan, hisz szivesen kapcsolatba lépne a lánnyal, ha tudná, hogy kezdjen neki. De az iylen makrancos szellemek, amúgy sem szoktak kérésre jönni.*
- De azzal nem veszítünk semmit, ha megnézzük, hogy a feltevésed helyes-e! Jobb, mintha csak várakoznánk..

- Már hogyne veszítenénk!!! Legalább egy napot... *jelen helyzetükben úgy érzi, hogy nem vesztegethetik feleslegesen az idejüket. Ám mielőtt még tovább mondhatná valami furcsa jelenlétre lesz figyelmes. Akkor érez ilyesmit az ember, mikor sejti, hogy valaki figyeli. Lea nem sejti, tudja, hogy valaki figyeli őket. Először Miára gondol, a lány bizonyára imádja az idegeiket húzni... De mikor apró hullámokat vesz észre a víztükrön rögtön rájön, hogy ez nem Mia...
Először egy vörös hajkorona jelenik meg, majd egy csinos arc, gyönyörű test... és a vörös hajú nő teljes valójában kimászik a vízből. Ruhája természetesen tapad a testére, mintha csak valami vizespóló versenyre készülne*
- Ezt biztosan valami hatásos belépőnek szánta... *jegyzi meg Lea.*
- Úgy látom, már nem működik annyira az a távoltartó bűbáj, mint régen* jegyzi meg a nő vigyorogva, majd a csapat minden tagján végigjáratja a tekintetét; végül merően Ashtont kezdi bámulni.*

*Szive megáll a felszállás pillanatára, majd megszokja a repülést, de az adrenalinlöket, hogy semmi sincs alatta, állandónak bizonyul. Egy nő kászálódik ki a vizből, olyan rutinosan, mintha egész életében ott lakott volna, majd indiszkréten megbámul mindenkit.
Sam-et felettébb idegesiti a nő viselkedése, de hát még nem elég "nagy", ugyebár, hogy ennek szót is emeljen, tehát csak ellenszenvesen néz a szemeiben, majd valami piszkálnivalót talál blúza ujján.*
- Ki ez? *kérdi halkan Lanatól, mivel ő áll hozzá a legközelebb*

*Lana is érzi, hogy nincsenek egyedül, de ez először egy kicsit sem zavarja, hisz egyből három tippje is lenne arra, aki figyelhetné őket. Az viszont meglepi, amit a víznél lát. Először arra gondol, hogy valami vízi szörny fogja őket megtámadni, ezért rögtön védelmezőlég Sam elé áll. Nem szeretné, hogy olyan hamar bajba kerüljön. A dobócsillagokat is előkészíti, hisz azzal megy most legtöbbre, kivételesen nem a mágiát akarja elővenni tarsolyából, hanem fizikai erejét akarja fitogtatni. Nem szeretne eltunyulni! A legnagyobb meglepetése az volt, hogy egy sötétvörös hajat pillant meg, majd szép lassan egy gyönyörű nő arca. Lana a képzeletében is szépnek látta, de most itt még jobban lenyűgözi, tudja elég bután, cselekszik de, elkezd pár lépést a lány felé tenni. Olyan a nő akár egy festmény, tökéletes alakját nem igazán takargatja, de a lány szerint, aki ilyen csinos, annak talán nem is olyan nagy vétek. A nő is közeledik, és lassan lépked ki a vízből. Lana akkor veszi csak észre, hogy levegőt is elfelejtett venni eddig, akkor hallja meg Lea szavait.*
- Hát nálam bejött a dolog, ez a beugró…
* Majd lép egy lépést oldalra és akkor Samnek ütközik. Zavartan néz rá, hogy ilyen béna volt, majd hallja, hogy hozzá szólt a fiú.*
- Ő tartja fogva a férfi testét vagy lelkét, őt kerestük…
*Szinte csak ekkor ébred rá, hogy mit is tesz, hogy túlságosan lefoglalta a lány bája, elfelejtette Míat. De most hogy észhez térítette Sam kérdése, mérgesen a lányhoz indul.*
- Örülök, hogy megtaláltunk! Azért vagyunk itt, hogy visszaszolgáltasd nekünk Dorinat…
*Elbizonytalanodik, hogy valóban ez volt-e a neve a fiúnak, egyáltalán nem biztos benne. Még a végén mást kapnak és jöhetnek vissza. *
- Buta halandó azt hiszed, hogy ti találtatok meg? Azért tudjátok, hogy hol vagyok, mert én úgy akarom…
- Nem érdekel minket ez a maszlag, elmondtam, miért kerestünk, nos szeretnél, meghalni vagy megadod azt, amiért jöttünk?
*Tudja, hogy a nőnek igaza van, és nem ők találták meg. De akkor sem látná be így előtte, amúgy is többen vannak, csak sikerül eltakarítani az útból ezt a szipirtyót. A nő viszont nem törődve Lana szavaival simán végig siklik a lányok előtt egyenesen Ashtonhoz, aki szinte mámorosan áll a nő előtt, arcán bamba mosollyal. Lana a homlokára csak, hisz rájött, hogy tuti valami bűbájt használ, így próbál ő is a fiú elméjébe férkőzni, de felismeri, hogy már túl késő. A nő uralma alatt áll már és nem tehet már semmit ő. Gyorsan Samra néz és blokkolja az elméjét úgy, hogy a nő nehogy őt is úralja. Akkor jut csak eszébe, hogy miért csak Samre gondolt, hisz más is veszélyben lehet. De valahogy arra a következtetésre jutott, hogy neki úgyis a férfiak kellenek. Miután Yve ( a vörös nő) Ashton arcát végig simítja, és egy csókot lehel ajkára, Lana nagyon mérges lesz. Nem a fiúra, hisz tudja nem ő, tehet róla, hanem a nőre, hogy állandóan valami szuka rátelepszik. Gyorsan elkapja a nő kezét, és hátra rántja a nő testén, úgy, hogy ha egy rossz mozdulatot tesz Yve, normál esetben eltörne a karja. Ezzel szemben a nő csak kacagni kezd és kifolyik teste Lana kezei közül. Majd újra a fiút fogja meg vele. *
- Elkéstél, ő már az enyém. Tehetetlenek vagytok…
*Majd hangos kacagásban tör ki, majd eltűnik a semmibe és Ashton is vele együtt.*
~ Újra elvesztettem…~
*Zuhan össze magában Lana, hogy újra és újra ez történik, mintha minden azt akarná, hogy ne legyenek együtt. Bár ez már többször megfogalmazódott benne. Nem tudja, merre kellene mennie, fogalma sincs mit lépjen most. Már tudja mit is, érezhetett régen Mía, bár neki kicsit rosszabb lehetet. Haragosan szorítja a csillagot a kezében, hogy teljesen el is fehéredik, majd apró vércsepp csöppen le a földre. Ez persze csak pár perc alatt történik, hogy összetörik a szíve és eluralkodik rajta a fájdalom, a veszteség érzete. De neki, mintha egy örökké valóság lett volna. Ahogy leperegnek előtte az emlékek. Ahogy a fiú vakon engedelmeskedett a nő akaratának, ahogy szájuk összeért. Egyszerűen nem tud szabadulni ettől a képtől, Ashton arcától, aki ép úgy akarta azt a csókot, mint Yve. *
- Megdögölsz te ribanc. meghalsz…
*Dörmögi magában, de úgy, hogy észre se vette, hogy ezt hangosan is kimondta. Felgyorsult szívverése úgy dobog, mintha a csata dobok hangját hallaná. Egy mély lélegzetet vesz, majd hagyja, hogy eluralkodjon benne a vámpír. Hisz akkor sokat nő a látása is többek között. A halál nem érdekelte volna, de az, hogy elvegyék azt, akit szeret, a túlságosan is zavarja. Ilyet soha nem tűrne el senkitől. *
- Meg kell találnunk ezt a nőt! Lea, mit is mondtál hová is akartunk menni?
* Kicsit szétszórt a történtek hatása miatt, de próbál higgadt maradni és reális.*
- Akkor van fegyverünk, ami valószínűleg elpusztíthatja ezt a lényt, hisz a fizikai trükkök, mint látni lehetett, nem igazán jött be. De legalább tudjuk, hogy a vízzel kapcsolatos az ereje egy része, vagy talán mind. Hol vannak vizek? Emberek?
*Mondja zavartan, egyszerűen nem látja most át a dolgokat, hiába szeretné.*
- Ha a víz az erőforrás akkor lehet, hogy Atlantis a hely ahol él? Vagy ahol élt, de valami miatt el kellett mennie. Nem?
*Kérdezi bizonytalanul és próbálja megjeleníteni maga előtt alkatraz térképét. *
- Szinte kizártnak tartom, hogy annyira a közelben tanyázzon, hisz Hesztia nem engedné. Vagy mégis? Vajon miért kell neki Ashton? Mire használja őket?
*Ezernyi variáció fut végig az agyán, majd az is, hogy talán későn érnek a fiúhoz és akkor már vége az egésznek. Nem sikerül megmentenie, mint most sem sikerült. *
- Vagy itt a vízben van?
*Fürkészve nézi a vizet, bizonytalan hogy merre is menjen. *
~ Istenem kérlek, segíts, hogy megtaláljam őt…és életben legyen… ha nem akkor inkább haljak meg én is vele együtt, hisz nem bírnám elviselni azt, hogy lássam élettelen testét. Vagy lélektelen testét, úgy hogy ne tudjam feléleszteni. Segíts, valahogy vagy küldj valakit, aki segíteni tud, bármit…~
*Most veszi csak észre, hogy pár imát is elmondott és keresztbe tett kézzel áll, ami másoknak bizonyára furcsán hat. De nem foglalkozik ezzel, majd megszokják, hogy ő ilyen. Újra Leához sétál, az egyedüli mentsvárához, csak reménykedik benne, hogy nem utasítja majd vissza a lány a közeledését. Tudja nem igazán olyan a viselkedése, ami egy harcostól elvárható. De nem hiszi, hogy az a dolog rovására megy, ha vannak érzései, amit ki is mer mutatni. Megöleli Leát, majd a fülébe súgja.*
- Kérlek, nagyon vigyázzál magadra, nem akarom, hogy neked is bajod essen…
*Természetesen mindenkiért aggódik, de vannak olyanok, akik kicsit közelebb állnak hozzá.*
- Mindenki figyeljen a társára, együtt vagyunk de azért jobb, ha mindenki kicsit jobban figyeli a másikat, nehogy valamilyen bűbáj hatása alá kerüljünk. Én próbálom blokkolni a hipnózist, de örökké nem tudom fent tartani… mert folyamatosan csökken ez által az erőm.
*Ismeri be, hogy nem annyira gyakorolta ezt, olyan hosszú ideig, hisz nem hitte ennyire fontos lesz ez majd egy akció során. *
- Kérem a javaslatokat, hogy merre induljunk utána pedig… Megnézünk minden lehetséges variációt! Ha esetleg én. *mondja kicsit zavartan*… ha elvesztem ezt a harcot, akkor is keressétek, meg kérlek Asht, és öljétek meg ezt a nőt!
* Ezt csak azért mondja így, mert most már minden lehetőséget meg fog ragadni, hogy ezt a gonosz lányt megölje. Saját magát nem kímélve, semmilyen szempontból. Szemei vörösen izzanak fogai is, kivillannak. Majd próbál koncentrálni, hogy megérezze a fiút, de sajnálattal látja be, hogy akivel szemben állnak, nem teljesen hülye. Azonnal blokkolta a jeleket, hogy még nehezebben jussanak a nyomára. A kezében lévő fegyvereket végül Samnek adja át és a kardot is.*
- Neked nagyobb szükséged van rá, mégsem jöhetsz fegyvertelenül!
*Mondja és egy erőltetett mosolyt vett felé.*
- Akkor induljunk!

*Kicsit csúnyán néz Lanára*
~Ez neked tetszik? Ha pasi lennél azt mondanám jellemző...~* De nem morgolódik tovább; abban a két percben amíg beszél velük a nő eléggé sikerül is feldühítenie magát.
Lanával egyidőben akarja megtámadni a ribit, de látja, hogy fizikai értelemben nem sokra mennének ellene. Előszedné a mágiát, de akkor meg már gyáván megfutamodik a nő...
Miután eltűnik odasétál Lana mellé, csak ekkor veszi észre, hogy a lány megsebesítette magát a saját fegyvereivel. Valahogy sikerül kihámoznia a dobócsillagot Lana kezei közül, majd begyógyítja a sérülést.
Szó nélkül hallgatja végig Lana monológját*
- Most már biztos, hogy embereket gyűjt.. .férfiakat... kissé kielégítetlen a szuka... Még mindig azt mondom ,hogy szerintem a kannibáloknál kéne infót gyűjteni. Ha náluk nem, akkor a hajótörötteknél.
*Még egyszer újra végiggondolja a történteket, és mivel tényleg nincs jobb ötlete, ezért nem fűz semmit a tervhez. Ha valakinek eszébe jut valami, nyilván mondaná.
Lana már éppen indulna, mikor Lea elkapja barátnője karját*
- Várj egy kicsit *pár méterrel odébb húzza a lányt* - Addig ti készüljetek fel *néz vissza a többiekre*... fegyver, miegymás mindenkinél legyen. Csakhogy legalább védekezni tudjatok ha esetleg... *nem fejezi be a mondatot, nyilván mindenki tudja mire gondol.
- Te meg nyugodj le. *olyan halkan beszél Lanának, hogy csak ő hallja* - Tudom ,hogy Ashton nagy szarban van, de ha ennyire zaklatott vagy azzal nem fogsz neki segíteni. Csak megöleted magadat, vagy... előszeded a vámpír énedet, akkor pedig nem szívesen lennék melletted. Csak nyugi, okés? Visszaszerezzük a pasidat. *ezt olyan meggyőződéssel mondja, mintha azt mondaná ,hogy az ég kék. Persze ő sem biztos semmiben, csak Lanát próbálja kicsit lenyugtatni.*

*Lana nagyon örül, hogy ilyen kedves vele a barátnője és próbálkozik azzal is hogy feldobja.*
- Már nem csak róla van szó...
*Mondja zavartan és kicsit el is pirul a gondolatai hatása alatt.*
- Te épolyan fontos vagy nekem, mint ő és félek, hogy téged is elveszítelek, pedig te voltál talán az egyetlen aki mindig mellettem volt. Mert..
*Meglepi saját maga is, hogy most iylenekt beszél, de nem tud mit tenni ellene.*
- ...mert szeretlek!
*Majd ismét megpuszilja és megöleli a lányt, örzi bőrének melegét, majd eszébe jut Lea gondolata.*
- Amúgy szerintem te sokkal gyönyörűbb vagy, mint ez a csaj. Lehet azért is néztem annyira mert megbabonázott engem is, mert érdekelt ki az akit keresünk..
*Egyszerűen csak áll és nézi a lányt, szinte már zavarban is van, hogy ilyesmit csinál, de nem szeretne ellépni. Csak remélni tudja, hogy Lea sem azt a lépést választja, hogy eltaszítja magától. Kezével végig simitja a lány arcát.*
- Te se legyél ideges oké?

*Egy ideig még élvezi Lana közelségét, nem sokszor engedi ezt meg magának. Teljesen elvörösödik, nem tudja miért van ennyire zavarban. Jobban mondva sejti, de ezzel most nem akar törődni.*
- Nem vagyok ideges *~ És én is szeretlek!~* - Különben is, tudhatnád, hogy levakarni sem tudsz magadról! *elmosolyodik, majd megfogja Lana mindkét kezét, mintha közösen imádkoznának.*
- Ha meghalok sem foglak békén hagyni téged.
*Szemében megcsillan valami huncut fény, aztán ellép Lanától.* - Induljunk, mielőtt Ashton elveszíti azt a maradék eszét is... vagy mást... *közben kinöveszti fekete tollas szárnyait.*

* Sam világéletében utálta a pláza beállitottságú nőszemélyeket, tehát most sem okozott neki nagy gondot hogy ellensz3envét pár gyűlölködő pillantásba tömöritse, majd amikor látja mit művel a nő Ash-el, szinte biztos lesz benne hogy valamit varázsolt.
Már teljesen elnehezedettnek érzi magát a sok fegyvertől, hiszen még neki is volt egy gyengén mérgezett kardja, amit még Ash adott neki a legutóbbi ork látogatásukon.*
- Kösz *köszünte azért meg, hogy rá is figyelnek, és nem azért hozták hogy legyen + 1 célpont az ellenségnek, tehát a legjobbat fogja kihozni magából, ha primitiv lényeket kell leöldökölnie*

*Kicsit távolabb száll le, és onnan figyel. Meglepődik, mikor a nő megjelenik, de feleszmélni sincs ideje, már el is tűnt. most kicsit közelebb megy.*
- Rendben, akkor hova? Kannibálok? Az meg hol van? *mondja szokásos lendületével. Sose szerett egy helyben toporogni.* mindegy.. majd megyek utánatok... *mondja nevetve, majd kinöveszti vörösesfekete szárnyait. Kicsit meglepődik mikor a szárnyak nem zöldesfehér színben tűnnek fel. ~Ennyire megváltoztatott ez a kaland?~ *Kérdezi önmagától, majd a többiek nyomában felszáll.*

*Miután az erdőben magához tért, úgy döntött ide jön. Nem volt kedve visszamenni a hálóba. Az izmai teljesen elgémberedtek a fán töltött idő alatt. Egy kis úszás majd segít rajta. Ledobja ruháit, hogy csak a fehérnemű maradjon, majd belegázol a vízbe. Kivételesen nem zavarja, hogy hideg.
Úszkál pár percet, majd újra kijön. Leül a ruhái mellé, bal kezével a homokot piszkálja, közben pedig elrávedve nézi a vízfelszínt.*

*Lana szép lassan az öbölhöz sétál, látta már, hogy Ashton jól van. Már nincs igazán szüksége rá, és most amúgyis sok mint át kell gondolnia. Szinte semit sem aludt, így kicsit fáradtan az vízhez sétál, belemerítve kezét a tiszta vízbe, majd megmossa vele arcát. Akkor veszi csak észre, hogy nincs egyedül. Egy kicsit reszketni kezd, és véletlenül, ahogy hátra lépne egyet a fenekére ül. Zavartan megvakarja tarkóját és Leára néz elvörösödve.*
- szia

*Már messziről észreveszi a közeledő Lanát, de nem szólítja meg; csak nézi, kíváncsi rá, hogy mit csinál itt. Mikor végre barátnője is észreveszi őt és köszön, akkor elmosolyodik.*
- Szia! *nem mozdul meg, csak nézi a másik a lányt* - Ashton jól van?

- Igen jól van, már magához tért...
*Mondja csendesen, majd szép lassan a lány mellé lépked és mellé ül. Szemeit lesüti és a kezét kezdi el bámulni. Nem igazán tudja mit is mondjon hirtelen. De tudja, hogy nem lenne jó dolog, ha már mindig csak ünének egymás mellett. Így vonakodva de megfogja a lány kezét és ránéz.*
- Igaz barátok leszünk mindig!??

-Ez jó hír *mondja Ashtonra utalva*
Ha lehet, még közelebb húzódik a másik lányhoz, ujjait összefonja Lanáéval*
- A barátságunkot pedig semmi sem változtathat. *egy darabig nézi a vizet, majd ismét Lanához fordul* - Nem adtál sok esélyt arra, hogy egyáltalán válaszolhassak. Miért gondolod, hogy semmit sem érzek irántad?

*Jól esik neki a lány közelsége, talán ezért lángvörös az arca is, persze szívverése is zakatol. Majd fejét a lány vára teszi, hogy ne vegye észre Lea, ő belőle milyen reakciókat vált ki ez az egész. Kicsit reszketni is kezd, amit próbál nem mutatni. Persze ezeket a kimerültségre fogja magában.*
- A semmit az erős lenne, én arra gondoltam, hogy csak barátnak tekintesz engem. Ami persze a világ legjobb dolga…
*Emeli fel a fejét és néz a lányra, hogy félre ne értse. Ő nagyon örül, hogy barátok lehetnek. De a tegnapi nap folyamán elbizonytalanodik, hogy miért is működött a varázslat. A szerint valamelyiküknek szerelmesnek kell lennie a másikba. Lana pedig arra tippel, hogy biztosan ő táplál ilyen érzéseket.*