-Normális állapotomba nem tudok,csak ha előtör belőllem a vámpír énem azt pedig se ti se én nem szeretnétek*mosolyog a fiúkra majd ismét elveti magát az ágyon*-De már jobban vagyok!

Arra még szükséged lesz*nevet a lányra *főleg ha több kannibált akarsz vetkeztetni

* Fülig vörösödik Ashton beszólásán* - Én legalább nem vetettem úgy rájuk magamat mint valami kiéhezett fenevad!

-Szai LEa*nagyon laposakat pillogva mosolyog a lányra*-Calamit tényleg kéne csinálni*ez hülyén hangzik tőle épp hogy felbír állni*-Amőgy a nevem Solina*mondja Andynek*

*örül a találatnak és békén hagyja a lányt*elmegyünk enni valamit?ma még egyikünk se volt...

-Mekkora ötlet*mondja nyekeregve majd feláll,de elösször visszaül majd ismét feláll és ez már stabil*-Hajrá!

- Én ma már ettem... *csak ritkán eszik naponta egynél több alkalommal. Nincs kedve egyedül maradni a hálóban* - Inkább megyek "napozni".* ezzel eltűnik.

mi attól még mehetünk*mondja egy vállrándítással*gyere segítek*felkapja sol-t* mennyjünk

*mosolyog Ashre,de hagyja magát nincs jobb ötlete,meg nem is baj az ha nem kell járnija úgy sincs jó állapotába*

*kis suhogó hang kíséretében eltűnnek*

*Berepül, majd szárnyalva megy ágyához. Ott aztán ledobja magát, és végignyújtózik*

*Hát, ami azt illeti, nem sok időt töltött itt, máris fut az avatásra.. még csak véletlenül se szeretné kihagyni*

*fáradtan borul az ágyba ma látta egy diáktársát meghalni...ez nem éppen a legkellemesebb esti mese,hamar elalszik*

*Alig tud betámolyogni az ajtón annyira fáradt. Az ágyához sétál ,utolsó erejével lehámozza magáról a ruhát... nem találja a hálóingét, de mindegy, alszik anélkül. Beleroskad az ágyába, és behunyt szemmel mondja* - Solina... ha engem valaki megöl... légyszi döft hátba egy tőrrel és mondd neki ,hogy én küldöm... * és már alszik is.*

*Rendesen kifáradt, úgyhogy első útja ide vezetett. Megpillantja az alvó Solinát, és Leát, majd követve az ő példájukat gyorsan bevetődik az ágyába, és úgy ahogy van, elalszik.. Érzi, hogy ez most hosszú alvás lesz...*

*Ashtont itt hagyja a hálóban ő maga pedig a síkságra megy*

*sóhajt egy nagyot, majd kibámul az ablakon....*~ma már meg is haltam~*Aztán erőt vesz magán és elvesz egy könyvet a polcáról. Eltökélte, mihelyst valaki belép, elhívja sétálni. Most szüksége van a társaságra.*~mozgalmas egy nap ez...~

*Nagyon fáradtan ébred fel, legszívesebben aludna tovább, de szüksége van egy kis mozgásra. Kikászálódik az ágyból, majd felöltözik. Kivételesen nem szoknyát vesz fel, hanem egy farmert, hozzá előlfűzős, spagettipántos felsőt. Megfésülködik, majd befonja a haját, utána fel is tekeri; úgy érzi ma nagyon zavarná, ha ki lenne bontva.*

*végignézi ahogy a lány öltözik*ha már így akcióra öltöztél, nem akarsz kijönni sétálni egyet?*kacsint az óvatlan lányra Ash*gondolom nem kell szólnom, hogy nemkizárt, hogy szükség lesz fegyverre is...*vigyorog egyet.Aztán válasz híján feláll és Laetitia elé áll*nyugi, jó vagy így*mondja gúnyosan*

*Csak most veszi észre, hogy Ashton is a hálóban van. Rezzenéstelen arccal néz végig rajta, majd előszedi a tükrét, igazgatja még egy kicsit a haját meg a ruháját, csak utána fordul ismét a fiú felé* -Na mi van, már a Holtak Seregében sem bírtak elviselni?* -Előszedi a fegyvereket, amiket Solinától kapott; a tőrt és a két dobócsillagot az övébe teszi, a dobótőrt pedig a bakancsa szárába.* -Na mi van, itt benn akarsz sétálgatni?* ezzel eltűnik.

hmpf*szusszant egyet a lány csípős válaszára, majd elkezdi keresni a Solinától kapott kardokat.Gyorsan lecseréli lábbelijét egy erőstalpú bakancsra.*~erre még szükség lehet...~*majd végignéz magán és eltűnik.*

*Felébred, és mivel nem talál senkit a síkság felé veszi az irányt. Valahogy talán csak sikerül eljutnia oda. Bár kicsit fél, mert nem nagyon futott még össze senkivel.*

*FElpattan mint akit golyoból lőttek ki...Átse öltözik csak kirohan *~Kihagyok valamit!*kirepül az ablakon*

*Kényelmesen nyújtózik végig ágyában, még álmának képei kavarognak fejében. Szemeit még teljesen ki sem nyitva kezd el feltápászkodni helyéről, hiszen jól ismeri szobáját, akár csukott szemmel is kitalálna. De hirtelen neki ütközik valaminek, ijedten kapja fel tekintetét, miközben egyetlen kérdés kavarog agyában:*
~Hol a fenében vagyok?~
*megdörzsöli szemét, de a kép előtte semmit sem változik. Maga mögött tapogatózva keresi az ágyat, miközben hátrál, hogy vissza tudjon ülni. Mondani akar valamit, de száját nem hagyják el szavak, csupán ajkai mozognak. Hosszú, fekete haját hátrasimítja, majd körbenéz. Félelem fogja el szívét, vajon miért került ide. Görcsösen kapaszkodik a takaróba, nem érti mi történhetett, végül is erre vágyott, el akart szabadulni a szülői házból, de most mégis oly nyugtalan. Úgy dönt visszabújik a takaró alá, hátha csak egy furcsa álom, és ha most lehunyja a szemét, és újra kinyitja, már az igazi szobájában lesz. Így is tesz, erősen összeszorítja szemeit, majd ismét kinyitja... Semmi változás. Lana egyre idegesebb, felül, és úgy dönt itt várakozik, amíg nem történik valami. *

*kivételesen lejön az alagsorba és szétnéz a hálóteremben. Mikor felfedezi Lanát gúnyosan elmosolyodik és hozzá megy.* Szia! *igyekszik nem túl rémisztő lenni. Nem szokott hozzá hogy ő fogadja az elsősöket, ezt átlag egy idősebb diákra hagyja* Hesztia Lestrange vagyok. *leül az ágyra és onnan figyeli a lányt*

*Örül, hogy végre valaki odajön hozzá. Kicsit zavarban van, mert még nem egészen érti mi történt, majd gyorsan megszólal:*
Szia! Vagyis jó estét...
*elpirul, mert nem tudja, hogy vajon tegezheti őt vagy sem.*
Én Lana Maundrell vagyok
*kezet nyújt, bár nem biztos benne, hogy kellett volna-e vagy sem, de nem szeretne udvariatlannak látszani. Mivel nem ismer itt senkit, legalább egy ember legyen, akire jó benyomást tett.*
Hol vagyok?
*Talán bugyuta a kérdés, de jobb most nem tellett a lánytól, miközben kíváncsian tekint az előtte ülő személyre.*

*megszorítja a lány kezét, bár nem szokott hozzá ilyesmikhez* Egy szigeten. Azon belül az Alkatraz Feketemágus és Boszorkányképző Szakiskola hálótermében. Nyugodtan tegezhetsz, szólíthatsz Hesznek. *feltűnően kedves, de most nincs kedve harapni*

*Elmosolyodik a kedves fogadtatás miatt, már sokkal felszabadultabbnak érzi magát. *
Hesz...
*mondja halkan, magának, csupán hogy rögzüljön a név.Sok mindenre kíváncsi, de nem akar túl sokat kérdezni, gondolja, amit tudnia kell, idővel úgyis kiderül. Azért kíváncsiságát nem tudja teljesen legyőzni, ígyhát ha nem is sokat, de érdeklődik.*
És... hogy kerültem ide?

Elraboltalak. *mondja tömören és hát ez az igazság...* Hosszú ideje megfigyeltettelek, és amikor úgy láttam, hogy más is lecsaphat rád, akikről nem árulok el most többet, akkor lépnem kellett. Ahogy a többi diák esetében is. *halkan beszél, de érthetően* Kivártuk azt a pillanatot, amikor nem tudsz ellenállni, és amint láthatod, a módszer évszázadok óta bevált.

*Meglepődve hallgatja Heszt, majd csak egy halk "oh"-t tud kipréselni magából. Elmosolyodik, miközben arra gondol:*
~Hm, milyen kapós lettem hirtelen...~
*Nem tudja mit is mondhatna erre az információra, úgyhogy csak hosszasan a szemébe néz a nőnek, azt remélve, hogy majd ő töri meg ismét a csendet.*