*Egyre furábbnak tartja a helyzetet. Szinte támadásra készen áll ,Lana meg naplókkal foglalkozik. Kissé dühíti, hogy ennyire nem veszi komolyan. Egy lépéssel sem megy közelebb.* - Talán nem véletlenül van ,hogy nem nyílik ki akárkinek *mondja nyugodt hangon. *

*Látja, hogy Lea igencsak ki akarja húzni nála a gyufát és hiába próbált eddig ezekre a dolgokra nem reagálni.*
- Mit szeretnél ezzel elérni?
* Néz rá kérdően, a naplót pedig gyorsan ruhája alá rejti.*
- Szeritned nem vagyok arra méltó, hogy kinyíssam?

*Gúnyosan elmosolyodik*
- Miért, rajta áll valahol a neved? Nem. Akkor mi jogod lenne bármit is csinálni vele? Az pedig hogy mire vagy méltó... *egy lesajnáló tekintettel végigméri a lányt, majd gonoszul elmosolyodik* - Azt hiszem ezt talán nem fejteném ki.

- Mióta érdekel az téged? Aki írta már nem fog vele kezdeni semmit mert halott...ezt akartad hallani? Képzeld nem én végeztem vele, pedig akkor mondhatnád miylen vadállatt vagyok.
*Dühében az ajkába harap amiből a vér szivárogni kezd a szájába.*
- Akkor ne néz engem senkinek, úgy látni az amit feltételeztem kezdetben rólad, hogy barátok vagyunk az csak illúzió volt, de nem baj...
*Lana most elhatározta, hogy szívét megkeményíti és nem engedi meg soha többé senkinek, hogy olyan közel álljanak hozzá, mint amiylen közel érezte magához Leát. Hisz nagyon rossz csalódni valakiben, úgy dönt, hogy ezt soha többé nem fogja átélni.*
- szerintem jobb ha most elmész...

*Indulatos hangokra lesz figyelmes, s az eddigi kellemes érzést most valami más váltja fel. Elvégre ilyen hangzavarban nem lehet nyugta az embernek. A part felé néz, ahol nem messze Lana és Lea kissé emelt hangon "beszélgetnek"*
-Lányok, mi ez a hangnem? *kérdi kiabálva*

*Eléggé meglepi ,hogy ennyire sikerült feldühítenie Lanát.*
- Eszemben sincs lelépni *jelenti ki. Végiggondolja az esélyeit, meghalni talán nem fog, ennyi pedig elég neki.*
- Gyerünk, harcolj velem! *védekező helyzetbe ugrik* - Vagy nem mersz kiállni ellenem?
~ Harcolj velem, mintha igazi ellenfél lennék!~
Ekkor veszi észre Arlene-t, de most nem törődik vele.*
- Te maradj ki ebből!

*A gondolatai cikáznak, hogy mi volt az a momentum, amit ennyire elrontott, de nem igazán jut eszébe egy ilyen pillanat sem, Ami annyira rossz emlékként élhet a lány emlékezetében, hogy így viselkedjen vele. Bár sosem volt nagy emberismerő a lány, de ezt nem várta volna.*
- Remélem, tudod, hogy nem harcolok veled soha, ha szeretnél, már most megölhetsz, bár lehet, meggondolnám egy idő után magam, de nem hiszem…
*Az új lányra néz, és felé mosolyog, ami most eléggé nehezére esik, hisz semmi oka nincs az örömre.*
-… nem foglak bántani, kapsz egy utolsó lehetőséget. De ha nem vered ki a fejedből ezt, akkor sajnálom, de inkább magam végzek veled…
*Tudja, hogy eléggé meggondolta magát az előző felálláshoz képest, de az érzelmei is ilyen viharosan változnak, mivel lassan már virrad, jó lenne, ha Lea gyorsan döntene.*
- Arlene…nemtudom igazából én sem…

*Meglepi Lea hangja, ugyanakkor Lana mondata is elképeszti ~maga végez vele?~ A parthoz úszik, de még nem mászik ki, egyelőre onnan figyeli az eseményeket, de ha mégis eljön az ideje, közbelép*
-Valami gond van? *kérdi felvont szemöldökkel*

- Mi gond lenne? *kérdezi csak úgy félvállról Arlene-től, majd újra Lanára összpontosít.*
- Hogy mit akarsz? *gúnyolódik* - Megölni? Hehh... próbáld meg!

*Örül, hogy viszontlátja ezt a régi ismerősét, hisz manapság eléggé ritkán találkozik azokkal az emberekkel, akiket akkor ismert meg, amikor ide került. Mégsem tudja megmagyarázni neki a mostani helyzetet, hisz mit mondhatna, maga sem érti. De válaszolni is akar valamit, a lány felé kezd lépkedni, most nem is szeretné látni Leát, legjobban most neki egy ágy esne, hogy kialudja magát és elfelejtse a történteket. Amikor a lányhoz ér megsimítja annak vizes haját, és rá mosolyog kedvesen, de vámpír fogai azért kétségbe ejthetik a lányt, hisz ő valószínűleg nem tud arról, hogy Lana már nem ember.*
- Megbolondult ez a lány!
*Mondja neki csendesen majd ismételten az akaratos lányra, néz, látja, nem tud vele most mit kezdeni, meg kell tanítania tiszteletre.*
- Én már nem próbálkozok…ha valamit a fejembe veszek, azt végrehajtom, remélem, nem azt szeretnéd, hogy a célom a te halálod legyen…hisz nem vagy igazán nagy ellenfél…
*Előkap a ruhája alól három dobótört és felé dobja, de úgy áll, hogy ha a lány védekezik, amit valószínűleg fog, ne találja véletlenül se el Arlenet.*
- gondold meg magad MOST!
*Kiáltja el magát, hogy belesajdul a jelenlévők füle, persze ehhez a vámpír hatalma is hozzájárul, és némileg gyengíti ellenfelét az, ha állandóan ezeket, a szavakat hallja a fülében. *

*elkerekedik Lana fogain Arlene szeme, s egy pillanatig csak habogni tud, mert a következő pillanatban Lana már rátámad Leára.*
-Na azt már nem.. *motyogja, és kimászik a vízből, még megpróbál Lana karja után nyúlni, sikertelenül* Lea, vigyázz! *kiálltja* Mondjátok, teljesen megbolondultatok?

*Fél mozdulattal eltéríti mindhárom tőrt; nem ringatja magát illúziókba, tudja, hogy Lanával szemben nem a fegyverektől kell a legjobban félnie. Az arcán már nyoma sincs a gúnynak.*
- Arlene kérlek, ebből most maradj ki.
*A "gondold meg" dologra csak a fejét rázza, hogy nem, majd mindenre felkészülve alig hallhatóan moöndja Lanának*
- Gyerünk, támadj...
*Nagyon reméli, hogy nem ezek lesznek élete utolsó percei. De most az volt a célja, hogy kihozza Lanából a vámpírt. Ha pedig túllőtt a célon... akkor így járt.*

*Látja, hogy Arlene szemében is csak ő az aki bántja a lányt, és nem fordítva. Miért hiszi mindeki azt, hogy azért mert valaki vámpír már ő a gonosz? Teszi fel magának a kérdest, de válasz természetesen nem kaphat senkitől. Hiába látni rajta, hogy vámpír mégsem ezekre az ismeretekre támaszkodik, kicsit fellöki Arlenet, de nem azért, hogy fájdalmat okozzon neki. Csupán nem akarja, hogy mégegy valaki ellene legyen akit szeret, magyarázni a helyzetet, most nem igazán akarja, hisz a lány már letette a voksát Lea mellet. Hosszú karmokat növeszt és szemei újra vörösen izzanak emelkedni kezd a magasba, már úgy néz ki a lány, mintha nem is lennének lábbai. *

-Eléééééééééééééééééééééééééééééég! *ordítja* Mégis mi a fenét csináltok? Először magyarázatot kérek mindenre, aztán felőlem gyilkolgathatjátok egymást, ha úgy döntök! *eklcsuklik hangja ~jesszus, ezt én mondtam?~*
-Ne akarjátok, hogy én is beszálljak..*mondta ingerülten, s kezében már sűríteni kezdi a mágiát*

*Gondol rá, hogy szárnyakat növeszt, de mégis inkább a földön marad; így sokkal jobban tud védekezni. Bár talán az lenne a legésszerűbb ha futna és elbújdokolna... dehát az nem ő lenne.*
- Csak ne hagyd, hogy megöljön... *néz egy pillanatra Arlene-re, és próbál valami megnyugtató mosolyt küldeni felé, de inkább csak egy grimasz sikerül. Ismét Lanára néz.*
- Nagyon hatásos, tényleg... de tudod, most nem a látványra megyünk...

*Mivel úgy érzi, hogy már nem elég az udvariaskodásból és a megfélemlítésből ezért úgy gondolja, hogy támadásnak is elérkezett az ideje. Sajnálja, hogy ide jutottak, de már rájött, hogy csak magára számíthat, és egyedül van ezen a helyen is. Amikor ide került azt hitte, hogy barátokat szerzett, de a felismerés, mint egy éles penge szíven érintette. Arlennek persze igazat ad, lehet ő is így reagálna, sőt bizonyára. Hisz mint már kapa többször is az élettől, ő a szörny, hisz már talán nem is tartozik ide többé, hanem más területeket kellene meghódítani. Tudja, hogy nem fogja a csatát megúszni sérülés nélkül, de azért abban nem kételkedik, hogy élete nem ezen az éjszakán fog véget érni. Lana most már kizárja az érzelmeit és átadja magának a vámpír énjének, hisz már nem akar érezni… hisz rájött annak nincs értelme.*
- A látvány nem fontos? Nem értem miről beszélsz húsi…nem félsz, hogy megízlelem a véred? Úgy, mint régebben a társaimnál, tehetetlenül leszel a karjaim között…miközben élvezettel veszem el az utolsó csepp véredet is.
* Megdermeszti a lányt, majd odabújik hozzá, hogy hideg lehelete szinte égetheti az arcát, majd Arlene felé fordul figyelmeztetően, hogy jobb, ha most nem vesz részt a dologban.*

*Megcsóválja a fejét, s nagyot sóhajt. ~Mégha ez nem is segít sokat, de mégsem hagyhatom, hogy csak úgy megpróbálják egymást megölni..~ Arlene láthatatlan pajzsot állít a két lány közé, igaz, ez a pajzs nem akkora, hogy minden támadást kivédjen. De úgy érzi, ez a legkevesebb, amit tehet. Persze ha tényleg arra kell hogy sor kerüljön, többet is cselekszik*

*Rég nem fél már attól, hogy ergy vámpír esetleg a vérét veszi.*
~Husi?.. .HUSI?!~* Ha nem ebben a helyzetben lenne, talán még hangosan fel is röhögne.*
- Tényleg úgy gondolod, hogy a vérem olyan édes, hogy érdemes legyen megízlelni?
*Érzi ,hogy nem tud megmozdulni, tudja, hogy csak az akaraterejére lenne szüksége ahhoz, hogy újra meg tudjon mozdulni. De tény, hogy ebben Lana jobb. Dühíti a gondolat, hogy a legalapvetőbb támadásokkal szemben is képtelen védekezni. Ez a harag megint erőt ad neki, minden erejével arra koncentrál ,hogy támadni tudjon. támadásra emeli a karját, majd lecsap, de mielőtt célt találna egy láthatatlan pajzsba ütközik. Persze rögtön összerakja a dolgokat*
- Arlene... ne csináld... harcolnom kell egy vámpírral, és Lana a legerősebb, akit ismerek! *szinte már könyörgő a hangja*

*Hirtelen egy zajra lesz igyelmes amit csak ő hallhat, a vámpírok hívják akik őt a társukká fogadták. Úgy érzi ennél erősebb kötelék most nincs is, és csak annak a férfinak a karjaiba akarja hajtani a fejét aki megtette vele ezt a csodát. Vágyódást érez, hogy megkapja a második jelet, amivel ereje mégjobban növekedni fog. Ha ezt a jelet is elhelyezi rajta a vámpírmester akkor már csak az utlsó csók választja el a teljes vámpírrá vállástól. Eddig úgyelt arra Lana, hogy ne legyen sokáig teljesen vámpír, hisz ez valamenyire húzza egy irányba. Ő pedig kezdi elveszteni gyermeki báját, ártatlanságát és emberségét.*
- Arlene most megmentett legközelebb nem fog....
*Ahogy kiejti az utolsó szavait máris eltűnik,hogy a vámpírokkal legyen, hogy egy új világ megnyíljon előtte, ha már a mostani kitaszította.*

*Meglepte, hogy Lana ilyen gyorsan meggondolta magát, de ugyanakkor nagy megkönnyebbülés volt ez számára, hiszen legalább mindketten biztonságban vannak. Szótlanul figyeli a lány távozását, majd Leához fordul*
-Ez mégis mi volt köztetek?

*Őt is meglepte a hirtelen eltűnés. Az ajkába harap, elég nyugtalan lett.*
- Csak muszáj tanulnom ,hogy ellenfél legyek egy vámpírnak... és ha simán megkértem volna, akkor nem harcolt volna velem... *Össze-vissza beszél ,de ez most nem érdekli. Elgondolkodva néz egy darabig a távolba*
- Szerinted visszament a kastélyba? A vámpírokhoz?... *persze tudja a választ magától is, csak hangosan gondolkodik. Eszébe jut mindaz ,amit Lana az utolsó csókról meg hasonlókról mesélt neki régebben.
Kinöveszti a szárnyait, és elrepül a vámpírok kastélya felé.*

-Lea... *kezdené, de a lány, már el is repül.* Várj! *mondja elhaló hangon, mintha nem is a lánynak szánta volna. Jobbnak látja nem követni Leát, habár félti őt, csak úgy mint Lana-t. Sóhajt egyet, s elgondolkodik Lea szavain "Csak muszáj tanulnom, hogy ellenfél legyek egy vámpírnak..." mégis, mire célzott ezzel?*

*Egy ismeretlen ézrés, egy sugallat arra készteti, hogy az erdőbe menjen. ~Mi ez.. mintha valami kényszerítene, hogy odamenjek..~*

*Útja mégiscsak ide, a síkságra vezetett, Arlene hamar lemondott arról, hogy visszamenjen a hálóba. Elvégre ezt a helyet jobban szereti, mint az ágyaktól zsúfolt helyiséget. Mély levegőt szív, s visszamegy a tópartra. Most kivételesen nem csobban (ami nagy szó!) bele, hanem csak a parton ül, és nézi a víz felszínét.*

*a síkságon sétál minden cél nélkül. nem nagyon ismeri az iskolát és annak környékét. itt is talán egyszer ha volt. a tóparton egy lányt lát kihez oda sétál és leül mellé. nem tudja mit mondjon így csak köszön...*
-szia...

*meglepődve fordul meg a hang hallatára, és elmosolyodik, ahogy egy eddig ismeretlen arcot pillant meg a háta mögött*
-Szia! *köszön vidáman* Ugye te új vagy? Arlene vagyok! *most valahogy jó a kedve, szóval a lány a lehető legjobb pillanatot választotta ki, hogy megismerje Arlene-t*

*a kérdést már megszokta... mindenki ezt kérdezgeti így teljesen nyugodtan fele. kicsit könyeb úgy ha az ember legalább azt tudja hol új.. meg hogy miért és mihez képest.*
-igen... új vagyok. és Lilithyennek hívnak...

*lassan ér le, zseretni nézni a természetett, a tó felé veszi az irányt, aminek a közelében meglátja Ariát egy új lánnyal intfeléjük, majd tovább megy kedvenc fájához, a hatalmas tölgy ott pompázik sacra azt mondaná az ember(vagy más lény) hogy, 50 éves legalább, Maya leül és végig gyakorolja azokat amit már megtanult kezdi elöször a mágia látással ami szenpilanatok alat ment neki majd gyorsan maga köré idézet 10-15 kékes ezüstös fénygömböt amit elkezdett irányitgattni, majd eltüntette őket, a következö az volt, hogy megnövesztette a körmeit 20-22 cm-re aztán a wolfram körmeit sötétkékre épp hogy nem feketére változtatta, a haját megnövesztette hogy a derekáig érjenek legalább és mind két oldalon az első kettő tincsit ezüst színűre változtatta* ~na egészen jól megy~ *mosolyog magában* ~most pedig következzen a a szárny növesztés~

~nos hogy is mondta Amanda~ *és megprobálja felidézni a nő szavait* ~Először a vázat kell felépíteni: a csontokkal kezdesz, aztán a rárakódó izmok ,idegek, satöbbi. VÉgül a tollak. Jobb ha leülsz, mert előbb-utóbb összeroskadsz a fájdalomtól. Nos, akkor először üljünk le~ *a fával szembe ült le hiszan nem tudja mekkora szárnanyakat növeszt majd, és szép lassan elkeszte növeszteni a csontokat, elöször nem ment, másodszorra sem, de harmadszora már érezte a hátában lévő fájdalmat szép lassan megjelentek a csontok tartott utána egy kis pihenöt 5 perccel késöbb már az izmok, idegek is megjelentek, és utoljára az egy szerüség kedvéért ezüstös kékes tollazatot növeszt, a fájdalom miat majd nem leájult de mikor hátra pillantott életében annél zsebdolgott is csak ritkán látott, a hátábol ugyan is 6-6 és fél cm-es azüstös kékes szárny nöt ki, majd össze huzta őket, és ugy ahoyg volt kinövesztett szátnnyal elaludt a tölgyfa árnyékában*

*kimegy a síkságra úszni egyet ahhoz a tóhoz, ahol Ariával járt.*
~Az aztán tényleg szuper volt~ *ez az emlék valahogy jobb kedre deríti. Bemegy a vízbe úszik vagy fél órát, persze hozott magával száraz ruhát is, utána felöltözött és inkább visszaindul a hálókörletébe.*