*arra ébred, hogy valaki a tóban fürdik, még mindig komásan de feláll és elindul a tó felé megnézni ki érzi enyire jól magát, a vízben egy lány fürdig, Mayának nincs szíve a lány szórakozását meg zavarni így le ül a tó partjára és nézi Lionettát közben a meleg miat a szárnyával legyezi magát, aminek köszöbhetöen egy kis fájdal mat érez a hátában de nem foglakozik vele*

-És hogy szólíthatlak? *kérdi Lilithyentől vigyorogva, és elárasztja az ilyenkor szokásos kérdésekkel* Na és hogy tetszik a suli? Sokakat ismersz már? Mióta vagy itt? *itt szünetet tart, hogy a lány is szóhoz juthasson*

-nyugodtan hívj Lilinek, és a suli egész jó. nem ismerek sok embert itt, még alig pár személyel találkoztam. kb egy hónapja ha itt vagyok.
*feleli gyorsan és mosolyogva... nem tudja mit kérdezzen így inkább a tavat nézegeti egy darabig de aztán nem bírja ki hogy nem mondjon valamit...*
-te? amúgy mesélj valamit kérlek... vannak órák? és milyenek a tanárok? és mit lehet tudni az iskoláról? egyáltalán miért épült?
*csak úgy jön belőle a sok kérdés amit feltesz a nőnek...*

-Hát, ez a hely olyanok számára épült, mint mi, azok számára, akik különlegesek. *mondja mosolyogva* Hát, én már jó ideje itt vagyok, és mit ne mondjak, jobban élvezem, mint az ezelőtti életemet. Itt végre magamra találtam. *csillogó szemmel néz körbe a síkságon* Ez az én otthonom. Órák mostanában nincsenek, magam se tudom, miért. Régebben bezzeg folyamatosan.. De most valahogy kihalt lett minden, én is alig találkozok diákkal, csak egy-kettővel. A tanárokat meg már rég nem láttam.. *most hogy így eszébe jutottak az órák, hatalmas vágyat érez, hogy újra órán ülhessen*

-így már értem...
*hangosan gondolkodik...*
-de ha nicsenek órák hogyan tanulnak a diákok?

-Hát, elvileg az órákon kéne.. de mostanában az Árnyak tanítgatják a tanítványaikat. Viszont ha nincsenek órák, az Árnyak se tudnak új dolgot tanulni, amelyet aztán nem is adhatnak át tanítványoknak. Érdekes dolgok zajlanak itt, azt hiszem, de fogalmam sincs róluk.. *végiggondolva valóban, olyan furcsa ez az egész..*

-ez egész jól hangzik.. de gondolom az alapokat az árnyak megtanítják.. hisz azért árnyak mert tanultak már jópár dolgot.... vagy nem?
*kérdezi kicsit elgondolkodva...*

*bólint*
-Ha az illető az Árny tanítványa, akkor az Árnyak taníthatják őket. Bár nem tudom, hogy az Árnyak taníthatnak-e másokat. Én biztosra megyek, és inkább csak a sajátjaimmal foglalkozok. Lehet, hogy önző vagyok, de nem hiszem, hogy túl szerencsés lenne, ha kivívnám magamnak a vezetőség *ennél a szónál macskakarmot mutat ujjaival* ellenszenvét, ha érted mire gondolok.

-igen, értem mire gondolsz. akkor te árny vagy...
~hogy én milyen vak vagyok.. ott vrít a kezén a jel...~
-kik a tanítványaid?

-Tana volt az egyik.. De ő aztán alaposan eltűnt.. Az új tanítványom nevét egyelőre még nem szeretném elárulni, elvégre még vele sem beszéltem, de amint elcsípem, beszámolok neki mindenről. Na és neked van már mestered? *kérdi mosolyogva*

-hát nekem nincs... sajnos.. de remélem majd lesz valamikor. szeretnék majd tanulni... csak mert láttam mit tudnak azok akiknek már van mentoruk... nem lenne rossz olyanokat tudni...
*mondja még mindig jókedvűen..*

-Hát, most is avattak Árnyakat, szóval lehet, hogy szerencséd lesz, és kikötsz valamelyikőjüknél.*mondja kedvesen, ám tisztában van vele, hogy ez valószínűleg nem nyugtatja meg a lányt. Arlene-t sem nyugtatná meg ezzel senki, ha ilyet mondana.* Szóval ne add fel! *kacsint*

-kiket avattak? amúgy meg én ráérek... ha végig gondolod, most minek olyan kűhamar megtanulni mindent? nekem így is eljesen jó. majd tanít aki akar ésa mikor akar.

-Ashton és Lea. Nem tudom, ismered-e őket. Szerintem mindketten rendkívül aranyosak, szóval ha valamelyikük tanítványa leszel, jól jársz. Lehet, hogy kemény tanulás vár rád, de megéri, hidd el! *ő is átélte a kemény tanulási időszakot, de a sok gürcölés meghozta az eredményét, szóval mindezeket, amit a lánynak mond, tapasztalatból mondja*

-Leát ismerem Ashtont még nem... de ha nem haragszol én most megyek.
*ezzel feláll, köszönés képen int és megy vissza a hálóba...*

-Szia! További kellemes időtöltést! *kiált még a távolodó lány után, de ő maga még marad a tóparton, csupán hanyattfekszik és élvezi az arcát simogató napsugarakat*
-Imádok itt lenni!

*hirtelen emlekek fogjak el, ujbol latja, ahogy a nagy epuletdarab esik az autora.*
bocs, egy kicsit rosszul erzem magam, setalok egyet - *fordul a lanyhoz, majd elindul a topart menten elgondolkozva.
gondolatai kozt kis kavicsokat szed fel, es azokat dobigalja a csendes vizbe. mar annyira elmerult emlekeiben, hogy szinte fejbedob egy part szelen ucsorgo lany*
~ez csak valami lanysuli lehet~ *ez a gondolat jut eszebe*
elnezest *mondja gyorsan, majd hatatforditva probal elillanni a tett helyszinerol, de megbotolva sajat lababan "pofara esik". szitkozdva fogja verzo orrat*
hurra, ennel mar jobb sem lehet *morgolodik felhangosan*

*centikre suhan el a feje mellett valami, sőt, a haját még súrolta is. Kissé mérgesen néz abba az irányba, amelyről a tárgy szállt, s hamarosan a forrás is előkerül, amikor a fiú egy elnézést ejt ki száján. Amikor aztán el is esik, Arlene halványan elmosolyodik, úgy néz ki, hogy már nem kell megbüntetnie a fiút, hiszen a sors így büntette őt. Lassan feláll eddigi helyzetéből, és elindul a fiú felé*
-Nocsak, nocsak.. *mondja fennhangon, persze csak álcaként, hamar meglágyul a szíve* Egy újabb ismeretlen. *mondja vigyorogva* Jól vagy kedves hajigáló? *hangja kissé gonoszabbra vált, de nem akarja megijeszteni a fiút*

kosz, jobban nem is lehetnek *tarja szet veres kezeit, es felulve nyomogatja a bluza ujjaval orrat, majd a remenytelen probalkozas utan felnez az "idegenre"*
te is tudsz varazsolni? *kerdezi, habar mar tudja is a valaszt, ha igaz amit mondott elozo beszelgetopartnere*

*hangos nevetésbe kezd*
-Drágaságom, akik itt vannak, azok közül mindenkiben jelen van a mágia! Te se véletlenül kerültél ide! *mondja mosolyogva* Ha nem tudsz varázsolni, csak azért van, mert még nem tanultad meg, hogyan irányítsd. De benned is meg van a képesség, hidd el.. különben nem lennél itt. *a kezét nyújtja* Gyere, állj fel!

eddig meg semmi sem bizonyitotta, hogy bennem is lenne valami kulonleges *mondta csak a vitatkozas kedveert, majd veres tenyerebe pillantva egyedul all sajat labara*

*megcsóválja fejét*
-Hidd el, ha itt vagy, akkor az vagy. *még mindig töretlenül mosolyog, a fiú saját magára emlékezteti abból az időszakból, amikor ő ide került. Az emlékekből felébredve észbe kap*
-Jut eszembe Arlene vagyok. Benned kit üdvözölhetek?

az igazi nevemet nem tudom, de "eredeti" -*hangsulyozta ki a szot*- eletemben Sam-nek hivtak
*a folyamatos mosolygas kicsit felbatoritotte*
szoval akkor en is akarmikor tudnek varazsolni?

-Hát, üdv itt köztünk Sam. *felvonja szemöldökét, amikor a fiú eredeti életének nevezi az eddigi életét* Mondd csak mióta vagy itt? És egyébként akármikor tudnál varázsolni.. Ha megtanulod, hogyan kell. Benned rejlik a mágia, mint ahogy mindenkiben, aki itt van, csak még használni nem tudod. De ezért vannak az órák, persze ezek mostanában kevésbé látogathatók, minthogy nincsenek. A tanárok is taníthatnának, de jelenleg ők se nagyon bújnak elő. Maradnak az Árnyak, csak úgy, mint jómagam, akik tanítványt válaszhatnak maguknak, és ők átadhatják a tudást, mentoruk lehet az illetőnek. *levegőt vesz, miután kisebb előadást tartott a tanulási lehetőségekről* Ahogy látom, neked még nincs efféle mentorod.

egy napja *mondja kicsit szegyenkezoen, mintha ciki lenne*
ha jol ertelmeztem, akkor te is tudnal tanitan. akkor tehat: ha teljes szivembol megbanom hogy dobigaltalak, tanitasz majd? *kerdezi vigyorogva*

-Ha nem mondod, hogy majdnem eltaláltál, eszembe sem jut. *gonosz fény villan át szemein* Hát, nem is tudom.. *szemforgat* Végülis.. miért ne? Sokban hasonlítasz rám, azt hiszem nem lesz túlságosan nehéz dolgunk. De kitartónak kell lenned, és persze nem maradhat el a szorgalmas munka sem! Ha úgy érzed, hogy ezek után is készen állsz, nos rendben, tanítványommá fogadlak. A döntés rajtad áll. *hangja határozott, és valóban elvárja, hogy a fiú keményen dolgozzon, hiszen csak jót akar neki. A kemény gyakorlás, kitartás hozza meg a munka gyümölcsét*

rajtam nem mulik *mondja lelkesen, majd egy fintorgo arckifejezessel szagol a levegobe, es ujbol megtorli kezeit nadragjaban, amitol mar se a nadrag nem lesz veresebb, se a keze tisztabb*
azt hiszem minden gyermek vagyott valahol a szive melyen arra, hogy varazsolni tudjon. nem hiszem hogy sok bajt okoznek

*kacsint*
-Remélem is! *ezzel nem akarja megijeszteni a fiút* Egyébként ne aggódj, nem vagyok könnyen haragra gyúló ember. Főleg nem ember. *kuncog* Természetesen ember vagyok, csak van egy családi örökségem is a génjeimben. Na, de erről ennyit. Nos, szeretnéd már most elkezdeni, vagy inkább még felkészülnél a tanulás előtt?

csaladi orokseg? *kerdezi felvont szemoldokkel*
nem hinnem hogy nagyobb megrazkodtatassal jarna, ha most nekikezdenenk. amugy sem tudom hogy mire is kene rakeszuljek