-Úgy mondod, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga... Na jó, ha a hajszínezés ment... *először csak néz a semmibe, próbálja azt csinálni, amire utasították. Persze semmi nem történik. Felvont szemöldökkel néz vissza AmJ-re, de nem mond semmit, majd újra koncentrálni kezd. ~Csak akarni kell...~ Egy kis idő után végre felvillan előtte valami, aminek annyira megörül, hogy azonnal kizökken a koncentrálásból ,amitől a kis gömb eltűnik.* -Végül is... megvolt *motyogja kicsit csalódottan.*

*Visszainteget Rumeliának, de most tanít, nem tud odamenni beszélgetni, bár a lány idejöhet, ha akar. Közben LAetitia teljesítményén a fjeét csóválja.*
- Nem rossz, nem rossz, de tartsd meg a gömböt, és próbálj meg többet is!! *Adja ki az ukázt szigorú hangon*

Nem rossz, nem is jó.... csak olyan megszokott:Dvan előnye és hátrány ais a dolognak * gondolkodoóik egy ideig* Azt hiszem most hogy nem láttam x ideje a maga saját módján talán mé hiányzik is. A haverjai hát nem is tudom... nem voltak rosszak jól ellehett velük lenni... erre-arra jók voltak *kicsit elprul*
Ha nem akrod hogy egy új pasi "ledöntsön" akor még nem agy túl rajta *mondja mosolyogva* De ha a vélemyényemre vagy kiváncsi, akkor nem veszed olyan komolyan a szexet, márha a ledöntés alatt erre gondoltál,nem szeretm amikor valaki úgy beszél a szexről mintha valami szent dolog lenne... az csak van azember csinálja, nem kell szerintem ezen görcsölni.

*Elhúzza a száját, dehát előbb-utóbb ezt is meg kell tanulnia. Újra koncentrál, legalább ugyanannyi idejébe kerül mint az előbb, de sikerül egy gömböt előcsalnia. Nem olyan nagy és fényes, mint AmJ-é, de azért megteszi. Legalábbis reménykedik benne.* -Na jó, ha ahhoz elég fényes, hogy vonzza a szúnyogokat... *egy percen belül még két gömböt sikerül előidéznie, azok is elég haloványak. Ráadásul egy közülük alig látszik, majd végleg el is tűnik.* ~Végül is a kettő már többnek számít...~

*Elhúzza a száját.*
- Lea, légyszives! Ez az egyik alap dolog, nem nehéz. *Kezd kijönni a béketűréséből ami nem csoda, hiszen nem a türelméről híres.*

-Jól van na... *nem direkt csinálja, de valami mindig megzavarja. Akaratán kívül megint eltűnteti a két gömböt, kicsit kezd ideges lenni. Vesz egy nagy levegőt, csakhogy ne kezdjen káromkodni, és újra nekikezd. Sikerül végre minden oda nem illő gondolatot kiűzni a fejéből és csak a feladatra koncentrál. Nagyon lassan végre sikerül előidéznie egy gömböt, amit még lassabban, de követ még kettő. Legalább olyan fényesek, mint amilyennek kell lenniük* -Így már csak jó lesz...?

- Remek. Van még kedved egy kicsit tanulni valamit? *KÉrdi már sokkal nyugodtabb hangon, miközben a gömböket szemléli, majd még néhánnyal megtoldja őket, mert kezd egyre sötétebb lenni.*

*Mostmár majdnem biztos, hogy a "minden" alatt Laura nem csak az italt meg a szórakozást értette. Nem csodálkozik cseppet sem, csak egy évvel volt idősebb, amikor elvesztette azt a bizonyost. Jó volt és baj sem történhetett. Egészségesen nincsenek gátlásai ilyen téren.*
Nálunk csak az édesanyám emlegette így, ahogy te mondtad. Sokáig meg sem tudta, hogy együtt vagyok valakivel. Meg a többit. De ha valaki nem az esetem, akkor akármit csinál, semmi esélye. A volt*megnyomja a szót* barátommal meg ~hogy is van ez?~ Túl vagyok rajta, csak tehetetlennek érzem magam. Igen, még tényleg nem zártam le. *ismeri be, de megint csak egy jó nagy pofon hiányát érzi* Hát ő könnyen veszi. Levélben szakított..*az innivaló erősen lötyögni kezd a kezében. Jelezve, hogy már nehezen tartja, és lehet még inni.*
De ha olyan bátyám lett volna mint neked, sok haverral, lehet, hogy én sem jövök össze azzal a f*sszal.*megint nevetni kezd, Laurára*

*már régebben észrevette Laetitiát is, de folyik az oktatás, úgyhogy nem zavar. Egyenlőre.*

*Kicsit morc, amiért ennyire bénázik, de hamar lehiggad* -Persze. *örül ,hogy végre nem a gömbökkel kell foglalkoznia.*

- Hát akkor kezdjük a szemszín változtatással. Ugyanaz, mint a hajnál, csak a képzeletedre van szükség, és egy csöpp koncentrációra. Nem a sejteket kell változtatni, csak a felületet, ami a színekről gondoskodik. Ne félj, annyira nem lehet elrontani, hogy fájjon. Legalábbis te nem tudnád. *Kacisnt a lányra, s figyel*

*Gondolkodva nézi a lányt, elveszi az italt és aprókat kortyol miközben a levegőbe bámul. * Az anyák min ienek. Bár az ennyémmel aám halála után nagyon megromlott a kapcsoltaunk. Úgy hogy ő nem nagyon tudod a dolgaimról. Úgy gondolta hogyha a báttyámmal avgyok ő majd vigyázrám. * megeresztett egy írónikus mosolyt.*
Hog tudnék segiteni hogy túl legyél azon a barmon? Jó lenne he szerezhetnénk valami jó pasit... de ahog elnéztem itt a fiú elég ritka .*hangjában keserűség volt*

*A hálóból felkelve, és immár felöltözve, egynesen, a síkság felé, veszi az irányt maga sem tudja, igazából miért. Felérve örömmel tapasztalja, hogy nincs egyedül, sőt mestere is fenn van, a másik szeméélyt nem ismeri. Lassan odasétál, és a két nőre köszön*

-Hát ebben az elrontásban én nem lennék olyan biztos... *motyogja, majd újra a feladatra koncentrál. Pár másodperc múlva AmJ-re néz* -Na, sikerült? *ugyanolyan kék a szeme, mint volt, erre rá is jön a lány arckifejezését látva* -Szóval nem jó...* újra elkezdi, de fél perc múlva ismét beszélni kezd* -Egyébként törvényszerű, hogy ilyen lassan megy vagy csak én vagyok béna? Különben is, nem mindegy milyen a szemszínem?... *persze tudja ő, hogy nem a színekről van szó, de úgy érzi muszáj kicsit kiadnia magából az idegességet. De most fontosabb dolga van. Mikor újra felnéz, a szeme jóval sötétebb, szinte fekete* -Most jó?

- Szia Amy. Ő itt Laetitia, a másik tanítványom. csatlakozhatsz is a tanuláshoz. Neked is elmondom. A szemszín változtatását gyakoroljuk. A másik kettő dolgot, a hajszín és a gömb dolgot majd bepótolod. A lényeg most annyi, hogy csak a képzeletedre van szükség, és egy csöpp koncentrációra. Nem a sejteket kell változtatni, csak a felületet, ami a színekről gondoskodik. Ne félj, annyira nem lehet elrontani, hogy fájjon. *Bíztatóan megveregeti a lány vállát.* Amúgy igen Lea, jó. És igen, fontos, milyen. Szinte teljesen át tudsz alakulni majd, és ez nem kis előny a rejtőzködéshez... De próbálj meg mondjuk barna, zöld, vagy mondjuk lila szemet. Amy, te is.

- Hello Laetitia és Amanda.
*Köszön, immár rendesen, örül, hogy végre, más tanítványt is láthat a maga körében. A feladatra bólint, miszerint megértette azt. Koncentrálni kezd, de nem jön össze neki, ezt még ő is érzi. Másodjára, már Amra néz, ahogy az előbb látta L-től, és ő is rájön, még mindig semmi. Aztán harmadjára már összeráncolt homlokkal, erősen koncentrál, és végre valamicskét világosodik a szeme*

Nem egészen biztos, hogy egy jó pasi mindent megold. Persze jó lenne. Hidd el, bárki jobb nála.*kezdi úgy érezni, hoy túl sokat koncentrált már megnit a pasijára. Bár az idegesség még nem jelentkezik. Kibeszélni sokkal jobb, mint magában örlődni. Sosem kezelte tragédiaként, de néha az ilyen hülyeségekről is beszélni kell.*
Az is jó, hogy itt iszogatunk nem?*vigyorog a pia mögül.* Azt hiszem kezdek be csicsicsi...csiccsenteni.*Csak kimondja. A hangjai artikulálatlanabbak, mint voltak.* Nem ülünk le?*már zuttyan is le a fűre. Szerencsére puhára érkezik.
A távolban apró fénypontokat lát körözni -ránéz a piára, méregetve, hogy az miatt van-e-, azután az megszűnik. ~ Biztos Laura is látta azokat.~ Elmereng ezen az új árny-tanítvány dolgon. Csak összeszedi magát, és majd igyekezni fog. Aztán majd, ahogy sikerül, de ebben a pillanatban már nagyon elkezdené a gyakorlást. Lehet, hogy inkább leül a sarokban és megvárja, amíg elmúlik ez a nagy munkakedv...*
Kinek a tanítványa vagy?

-Szia Amy!* örül, hogy AmJ figyelme mostantól nem csak rá összpontosul. Ismét a szemszínnel van elfoglalva, az a legnagyobb baja, hogy nem látja, ha elért valami eredményt, de tudja, hogy ha nem történik semmi ,akkor Amanda úgyis szól neki. A fekete lassan átmegy valami másik, meghatározhatatlan sötét színbe, majd egyre világosodik. Nem sikerül teljesen tiszta színeket előidéznie, mindegyikben marad egy kis kék, de azért próbálkozik tovább.*

- Amy, Lea gyerünk jobban koncentráljatok. Ha akarjátok, amíg tart, hunyjátok le a szemetek. Képzeljétek el, hogy üldöz valaki. Már majdnem teljesen meg tudjátok változtatni mindeneteket. De a szemeteket nem, és elég feltűnő színű . Üldöznek, fleismernek és azért haltok meg, mert ezt nem tudod megváltoztatni! *Bekeményít és inkább kis lelki terrort alkalmaz a siker érdekében* Viszont mennem kell, pápá. *Elrepül, mert elég rosszul érzi magát Az öbölbe indul megint*

- értettem...
*Mondja kicsit dühösebben mint szeretné. Hallgat az idősebbre, és egyből, beugrik neki az orkokkal való, elég kellemetlen találkozás. Nem igazán akar a szeme miatt megint összeütközni velük, így haragjával, és koncentrációval, keményen koncentrál. Homlokán már gyönygöződnek az izzadságcseppek, az erőfeszítésben, de érzi valahogy csak összehozza. Szeme színe egyre erőteljesebben világosodik, de nem tudja, hogy most mennyire felel meg Amnak. Kérdő tekintettel néz rá*

-Ha behunyom ,akkor nem kell megváltoztatni a színét... bár úgy meg menekülni nem lehet... *motyogja csak úgy Amy-nek, na nem mintha rontani akarná a morált. Fellélegzik, mikor AmJ otthagyja őket, valahogy az volt az érzése, hogy a bénázásával előbb-utóbb kihúzta volna azt a bizonyos gyufát. Leül a legközelebbi fa tövébe és tovább koncentrál a különböző színekre, de mivel nem látja, hogy elért-e bármit is, inkább abbahagyja, és Amyre néz.* -Neked egész jól megy.

*Kiscit ő is megkönnyebbül, hogy nincsen már nyomás alatt, így viszont nincs aki oktatná. Fáradtan ül le a lány mellé, majd elcsodálkozik annak szemein.*
- Köszi, kár, hogy nem láthatom az eredményét. Elmondanád? És hát ahogy látom, Neked sem megy éppen rosszul ez az egész.
*Kacsint*

-Egész jó! *vigyorodik el, a lány szemszínére utalva* -Olyan Mansonos. *majd a sajátjára koncentrál, átváltoztatja sötét bordóra, bár a kék még midnig érződik benne* -Kár hogy ezt nem tudtam otthon is megcsinálni *még szélesebben vigyorog, ahogy elképzeli, hány embert tudott volna megijeszteni ezzel. Aztán pár másodperc múlva ismét elkomorul, ahogy eszébe jutnak azok a gondolatok, melyektől alig tudott megszabadulni néhány perccel ezelőtt. Hogy kicsit másra terelje a figyelmét, újra Amyre néz* -Még nem is tudok rólad semmit... *ami egy nagyon egyértelmű megállapítás, lévén ,hogy most találkoztak először* -De van egy olyan érzésem, hogy még sokat fogunk közösen szenvedni Amanda keze alatt, szóval, mesélj magadról valamit. *előszedi a legkedvesebb mosolyát, mégsem akarja szegény lányt elijeszteni*

- Mansonos? Hmm az tetszetős.
*Felnevet a lányon*
- Hát igen, az ijesztgetés, valóban kapóra jött volna. Mi aggaszt ennyire? Tudod, ha a szemeiddel, gyakorolsz, érzékelhető a hangulatváltozás is.
*Jegyzi meg mellesleg, ha L beszélni akar róla, majd beszél, ha nem akkor nem. Múltjának említésére, kicsit bepöccen, de haragja ilyen hirtelen el is száll, hisz a lány nem tudhatja milyen volt neki.*
- Nem cifrázom. Apám alkoholista állat volt, míg anyám egy közönséges qrva. Magyarán egyedül én voltam magamnak és kész. Most életemben először találtam valakit, aki úgymond magához vett és okít, így azt se bánom ha kínoz. És Te? Mi a helyzet ilyen téren?

*Egy ideig csak elkerekedett szemekkel néz Amyre* -Ne haragudj... nem akartam, hogy most neked is rossz kedved legyen... *majd egy pár másodpercig hallgat* -Nekem volt egy pszicho anyám és egy még-pszichobb nagyanyám. Jó, hogy idekerültem... ha otthon maradok, akkor teljesen bekattantam volna... *újra elmosolyodik* -Szerintem hagyjuk a családjainkat, többet szerencsére úgysem látjuk őket. Ismered már Lanát? Ő is Amanda tanítványa... bár most igazság szerint fogalmam sincs merre van... *megint kissé elkomorul, de a mosolya nem tűnik el teljesen*

- Értem. Hát valóban jobb így nélkülök, távol mindentől. De hozzátenném, hogy a te helyedben sem lettem volna, és semmi baj, nem tudhattad, nem lettem szomorú, csak kicsit dühös. Nem az az igazság, hogy edidg Te vagy az első tanítványa akit megismertem. Tudod, ha gond van, akkor beszéld meg valakivel, jobb lesz.
*Utal a lány komorságára*

*Erőltetetten elmosolyodik* -Aranyos vagy, de... vannak dolgok, amiket jobb ha az ember nem mond el másoknak. Egyszer majd ez is megoldódik. *egy válrándítással elintézi a dolgot* -Te tudsz harcolni valamilyen fegyverrel? Nekem van két tőröm, amiket rendszeresen elhagyok, és igazából nem is nagyon tudom használni őket. Szereted az állatokat? Nekem van egy farkasom... Vagyis nem az enyém, csak nálam volt egy ideig, mikor véletlenül két másik lánnyal megöltük az anyját... Még az erdőben. Elég érdekes dögök vannak ott...*Ha beindul a beszélőkéje, akkor nehéz leállítani*

- Rendben ahogy akarod;) A fegyverek...hmm. Egy tőr van, amit mindig magamnál hordok, és Amnak köszönhtően már eléggé jól bánok vele, persze van amikor alaposan megtréfál, és az olyankor rettennetesen fáj. Igyekszem nem mutatni félelmem, leplezni fájdalmam, de mikor az ájulás közepén jársz, ezt tenni már lehetetlen.

*Lehervad az arcáról minden mosolyfélének nevezhető dolog, majd lassan abba az irányba néz, amerre AmJ elrepült* -Ájulás közepén?... *ismétli meg, majd visszanéz Amyre* -Kis szadista... Van egy olyan érzésem, hogyha engem majd harcolni fog tanítani, akkor kiskanállal kell összekaparnia valakinek. *Nekidől a fatörzsnek, kinyújtja a lábát, kényelmesen elhelyezkedik, egy ideig innen biztosan nem fog elmenni. A feladatokra kezd újra koncentrálni, hol a szemszínét változtatja, hol kis fénygömböket varázsol elő.*

*A fénygömböket csodálkozva nézi, majd ő is gyakorol még egy kicsit, majd feláll, elköszön, és távozik, vissza, a hálótermébe, majd leheveredik, és elalszik*

*Miután nincs jobb dolga csak sétálgat fel-alá a síkságon, jó lenne találkozni Lanával, de hát a sátán nyula tudja, hogy hol van most. De a sátán nyulát most nem tudja megkérdezni ezért csak a maga magabiztos lépéseivel lépked a sík síkságon. Ami ismeretlen okok miatt sík egy olyan olyan szigeten, ahol mindenhol hegyek vannak.*