*folyton mosolyog, s egészen megborzong, amikor a fiú hozzáér. Arlene lassan közelebb hajol hozzá, s óvatos csókot nyom az ajkaira*
-Hiányoztál.. merre jártál? *kérdi még mindig mosolyogva.. Nem áll szándékában nyaggatni ezzel a fiút, csak hát a hiány..*

- Erre is, arra is... *von vállat mosolyogva Andelis.*- Legfőképpen Alistairrel voltam. Tudod, az elsős srác a Calanorból. *Andelis gyomra bukfencet hány, ahogy kimondja a fiú nevét, mivel képzeletben annak arca is társul hozzá, de sikeresen legyürkőzi az érzést.*- Főleg a síkságon voltunk amúgy. Döglődtem, na, egész konkrétan. És te is hiányoztál, Lucy. *a fiú még mindig mosolyogva közelebb hajol, borzasztó lassan, miközben ujjai közé fogja Arlene állát, és magához húzza.*

*Jaj, már nem bírja tovább, hirtelen átöleli a fiút, s fejével a vállába furakodik*
-Andelis, én úgy, de úgy.. *elakad a szava a boldogságtól* sz..sz.. *nem bírja kimondani a szót, pedig annyira szeretné..ehelyett halk zokogásba kezd, s a szipogások között mégiscsak sikerül kimondania*Szeret..Szeretlek..*még szorosabban öleli magához*

*Andelis szemei kerekre nyílnak, ahogy a lány ráveti magát, de köré fonja karjait, és szorosan megöleli. Csókot nyom a kócos, szöszke tincsek közé, majd fölemeli kezét, és finoman letörli a lány könnyeit. Eközben mindvégig mosolyog, majd ismét ujjai közé fogja Arlene állát, így kényszerítve, hogy az rá nézzen, és ne máshová.*- Ez ilyen szomorú dolog lenne, szívem? *mosolyog, és puszit nyom Arlene orrára.*- Én is szeretlek, méghozzá nagyon szeretlek. Úgyhogy ne sírj. Na, gyere ide, te cica... *azzal elengedi a lány állát, és ismét karjaiba zárja. Vállát, nyakát, tincseit simogatva csitítja őt, miközben egyre csak azon jár az esze, vajon mitől ilyen zaklatott a lány.*

*Szépen lassan sikerül megnyugodnia, sőt néha halványa el is mosolyodik Andelis szavaira*
-Köszönöm.. *szipogja halkan. Annyira szorítja magához, amennyire csak tudja, és most jelen pillanatban az sem érdekelné, ha nem kapna levegőt. HIiányzott neki a fiú, és az ölelése, a csókjai.. Olyanná vált kedvese a számára, mint a levegő az embernek. Nélkülözhetetlen, s nélküle elveszettnek érzi magát az ember. És hiányzott az a kellemes bizsergés, amely átjárja testét Andelis közelségében*

- Ezen mit kell köszönni, szívem? *nevet fel Andelis, majd csókot nyom a lány ajkaira, és ismét megöleli.*- Jaj te. Senki se legyen fontosabb saját magadnál, mert akkor legalább jól fogod magad érezni. Mert most is, nézz magadra... Nem szeretem, amikor sírsz, mert mindig azt hiszem, hogy valami gond van. *Andelis elmosolyodik, és miután megpuszilja a lány homlokát, ajkait vonja hosszú, lágy csókba.*

*Némiképp felvidította a fiú a szavaival, s Arlene most már képes jóízűen mosolyogni*
-Megígérem, szótfogadok.. *mondja játékosan, majd engedi, hogy ajkaik egyesüljenek egy hosszú csókba. Közben az utolsó könnycseppek is kicsordulnak a lány szeméből.. Buffy időközben megint rákapott Arlene vérben úszó kezeire, de a lány ezt még mindig nem veszi észre*

*Andelis alig akarja elengedni, de mivel Buffy nem csak a lány kezét támadja ismét, hanem az ő lábát is, ezért elhúzza a fejét, és fölkapja a kiscicát. Maga elé emeli a pici, szürke szőrgombócot, és megpöcköli az orrát.*- Rossz vagy, cicus. *dorgálja, de alig tudja megállni vigyorgás nélkül. Csak azt éri el vele, hogy Buffy észreveszi, milyen hosszú és csillogó Andelis fekete haja, így most a fiú vállára ugrik, és annak tincseit kezdi pofozgatni. Andelis fölnevet.*- Te mit adtál ennek a cicának? Rosszabb, mint a húgom két éves korában, pedig azt nehéz überelni...

*Most már önfeledten nevet fel, amikor a cica furcsa módon Andelisre veti magát*
-Na de Buffy..*aztán Andelisre néz* Hát, én semmit sem adtam neki, de lehet, hogy pont ez a baj.. Vagy csak bolondgombát evett *mondja mókás arcot vágva, de le is törlődik a képéről a vigyor, amikor meglátja kezét, amelyen már a húsdarabok , sőt némelyik helyen a csont is kilátszik.*

*Andelis odakapja a fejét, és felszisszen, látva annak igencsak "csodás" állapotát.*- Mindenesetre jól elvégezte a dolgát a kicsike. Na, add csak ide. *azzal óvatosan megragadja a lány csuklóját, és az ölébe húzza. Másik kezébe elővarázsolja a Fehér Fényt, és a sebzett ujjakra tereli az apró gömböt. Az siklik ide-oda, de Arlene keze lassan gyógyulni kezd.*- Fáj? *kérdezi, felsandítva a lányra.*

-Nem fáj. *hálásan néz a fiúra, aztán hirtelen észhez kap.*
-Hogy én mekkora barom vagyok.. regenerálni is tudok! *azzal rásegít kedvese módszerére, és így most méggyorsabban gyógyul a keze. Kissé elpirult, amiért ez nem jutott eszébe.*

- Inkább édes vagy, nem barom *vigyorog Andelis, miután kettejük közös munkája gyümölcseként Arlene keze ismét a régi. Elengedi, majd közelebb kúszik, és átöleli a lány vállát. Csókot nyom a homlokára, és végtelenül boldog, már csak azért is, mert Buffy, olybá tűnik, megunta a játékot; most eléjük somfordál, és harcra készen néz fel pici szemeivel a párocskára. Andelis felnevet, majd gyöngéden a fűbe nyomja a pici, szürke fejet, mire Buffy fújva veti rá magát a karjára.*- Ez megbolondult, azt kell mondjam. *mutat Andelis tettetett hidegvérrel a kiscicára, majd felnevet, és ismét csókba vonja Arlene-t.*

*fenyegetően felemeli mutatóujját*
-Jaj, Buffy! Ne csináld már.. *mondja, amikor ráfúj a fiú kezére* Inkább menj vadászni.. *engedi kedvese csókját, s ismét a felhők között szárnyal, amikor a cica véget vet ennek a csodás álomnak, s a lány lábába karmol* A jó istenedet, mi van veled? *megragadja a grabancát, feláll Andelis mellől arrébb megy kb 10 méterrel, és ott leteszi a vad állatot. Hatalmas pofont ad a cicának, majd szóra se méltatva visszamegy a fiúhoz* Én mondom, ez meg van kattanva!

- No, ne bántsd a picinyemet *nevet Andelis felpaprikázott kedvesén, majd megragadja a derekát, és az ölébe húzza.*- Biztos neki is hiányoztam... *mosolyog, és hátulról megpuszilja Arelene nyakát. Aztán kicsit hátrébb húzódik, és cigarettára gyújt. Kifújja a füstöt, és a tavat kezdi fürkészni.*- A többiek merre vannak? Olyan... Kihalt minden.

-Azért ennyire talán nem hiányoztál.. ez már kicsit sok volt. Nem szokott ilyeneket csinálni, eléggé furcsálom a viselkedését. *megcsóválja fejét, aztán a fiú következő kérdésére már hevesen bólogat* Nem tudom, mostanában én se látok senkit. Néha Solinával összefutok, de a többiekről halvány lila gőzöm sincs.

- Silver nélkül olyan kihalt itt minden... *fintorog Andelis, ahogy jóbarátjára gondol.*- És Nath... Hűha. Valami nagy gáz van itt, lehet, hogy Buffy is amiatt hülyült meg. *vigyorog, és csókot nyom a lány ajkai fölé.*- Mindenesetre az a fő, hogy Te itt vagy...

*elmosolyodik,de nem szól semmit. Visszacsókol.*
-Silver? Hmmm.. Most hogy mondod, az elmúlt időkben többet láttam Silvert. Nath pedig.. *gondolkodni kezd* Na, őt már régóta nem láttam. Egyébként Buffyval most egy ideig nem fogok foglalkozni, hátha megjön az esze.

- Valószínűleg rád fog találni... Nehogy azt hidd, hogy Lirian nem keres meg azonnal, ha... Na látod. *vigyorog Andelis, mivel a következő pillanatban feltűnik még egy kiscica, a sötétebbszürke fajtából, és a pároshoz settenkedik. Andelis felkapja, és megpuszilja a fejét, amit Lirian halk purrogással honorál.*- Ő békésebb cica. Megnevelheti Buffyt, kemény férfi, akárcsak a gazdája.

*nevet*
-Meghiszem azt.. Pedig Buffy is olyan jó cica volt.. *nézi az Andelis-Lirian párost. Nem érti, hogy miért ilyen Buffy. Közelebb nyújtja kezeit Lirian-hez, szeretné megsimogatni a cicát, persze csak ha hagyja.. Szemeivel néha-néha körbepillant Buffy esetleges újabb támadása miatt*

*Lirian Arlene tenyeréhez dörgölőzik, és továbbra is purrog. Andelis pedig mosolyogva nézi párosukat, majd elkiáltja magát.*- Buffy, csillagom! *a pici, vérengző szürke cicus megjelenik, Lirian pedig érdeklődve rohan hozzá. A következő pillanatban mindkét cica eltűnik a fűben, Andelis pedig fölnevet.*- Én szóltam. Nem csinálunk valamit?

-De, csinálhatnánk. *kacsint a fiúra* Már úgyis rég éltem át veled kalandot.. *visszaemlékezik azokra a pillanatokra.. feledhetetlenek voltak.. mindegyik más-más szempontból, de azok voltak*

*Végig aludt vagy három napot a wiskey kicsit kiütötte.Fejfájásra ébred hirtelen elfelejtette hogy fán van így egy kisebb reggeli bnyújtózkodás miatt leesik a fáról elég szerencsétlenül esik majdnem összetöri magát,de csak feláll és sántítva elbagtat a partra ott pedig lábát a vízbe kedzi lógatni*

*Leával tűnik fel a síkságon, plusz két kis utassal, két farkaskölyökkel. Lana karját nyújtja Leának, hogy bele tudjon karolni, és így vonuljanak ki. Most nagyon elkapta a "fickós virtus", széles mosollyal ábrázatán várja a lány reakcióját. *
Milyen szép időnk van, nemde?
*mondja kicsit elmélyített hangon, bár neki amúgyis inkább mély hangja van, úgyhogy nem kellett sokat változtatnia hangszínén.*
Már alig várom, hogy eltöltsünk együtt ezt a kellemes estét!
*ekkor már nevet is egy kicsit, majd Leára kacsint. Egy virágot letép, és letérdel a lány elé, majd nyújtja neki.*
Szép hölgyem! Virágot a virágnak! Bár az Ön szépségének ragyogásával nem tud vetekedni holmi virág!

*Jót tesz neki a friss levegő, kicsit kiszellőzteti a fejét. Fenris közben folyton nekiugrik Shadow-nak, nagyon szeretne játszani a testvérével. Lana közbeszólása "menti" csak meg attól, hogy megint sötét gondolataiba merüljön. Majdnem elneveti magát, de kordában tartja arcizmait, és mint valami kényes úrihölgy, a másik lányba karol* -Valóban, nagyon szép az idő. *aztán nem bírja tovább, hangosan nevetni kezd, majd elfogadja a virágot is* -Milyen kedves! Nem olvastál te véletlenül túl sok Brontét? *oldalra néz, ekkor észreveszi a tó partján Solinát. Kicsit messze van tőlük, de ez nem jelenthet akadályt.* -Szia, Solina!* olyan hangerővel köszön, hogy ezt még a tornyok tetején is meghallhatná bárki. Ha örül, akkor a hangját abszolút nem tudja kordában tartani...*

*Éppen gondolataiba volt nagyon merülve hatalmasokat sóhajtozott amikor meghalotta Lea hangját megfordul és vigyorogva feláll.Majd elindulNA ha nem fájna a lába.De azért nagy erőt vesz magán és elbattyog a két lányig*-Öhh sziasztok!*Köszönti őket kedvesen majd meglátja a két kis farkast*-Jézusom!*Egyből hátrálni kezd,a farkasok...sosem voltak a kedvencei*-Ezek meg hogy kerültek hozzátok?

Brontét nem igazán, de a te gondolataidban édes, szívesen olvasnék.
*mondja nevetve. Meglátja Solinát a távolban, és egy ravasz cselt eszel ki, hogy megijessze. Mikor Lea integetni kezd neki, ő gyorsan elbújik egy fa mögé, hogy sikerüljön a terve, és ne vegye még észre túl hamar.*
Pszt! Megijesztem!
*súgja oda Leának, hogy ne csodálkozzon, hogy ő most mit ugrál a fák között. Már osonna halkan előre, de ekkor már Solina elindul feléjük, pedig ő már négykézláb bújkál a bokorban.*
~nem baj, még sikerülhet~
*gondolja, és továbbra is settenkedik, hátha Sol mögé fog kerülni, és hátulról kiáltja majd hangosan hogy HÚÚÚ!. De a lány gyorsabb, és már oda is ér hozzájuk, és köszön nekik. Lana szomorkodva söpri le magáról a faleveleket, meg a port, mintha ez csak a legtermészetesebb dolog lenne, hogy ő ott lenn van.*
Szia! Kicsit padlón vagyok ma, mint látod!
*viccelődik, majd a farkaskákra néz.*
Hú, hát ez egy érdekes történet, de ha van időd, elmesélhetjük.

*Nagyon nagy erőfeszítésébe kerül, hogy ne kezdjen nagyon komolyan röhögni, mikor látja, hogy Lana hogy mászkál a bokrok alatt. Mikor Sol oda ér hozzájuk, és észreveszi a farkasokat eltűnik a mosoly az arcáról. *-Elmentünk az erdőbe, véletlenül megöltük az anyjukat, úgyhogy elhoztuk őket. *nem nagyon akarja túlragozni a dolgot*

*Aleca még nem látja a három lányt, de Grey már jó előre szaladt, és Fenrisre támadt. Majd pár perc múltán a lány is látótávolságba került. Mire elkezd integetni a lányoknak, és kicsit gyorsít a tempóján.*

*Aleca még nem látja a három lányt, de Grey már jó előre szaladt, és Fenrisre támadt. Majd pár perc múltán a lány is látótávolságba került. Mire elkezd integetni a lányoknak, és kicsit gyorsít a tempóján.*

*Elösször nem értette hogy Lana miért mászkál a lábuk alatt...az első tippje az volt hogy a kölykökkel játszik.De röhögni kezd Lana beszólásán majd értelmes fejet vágva hallgatja végig Leat*-Értem!MEgtudtatok ölni egy farkast?*Elösször megijed hirtelen a vérfarkasok jutnak az eszébe és ha megöltek egyet az akár Silver is lehetett.*~Silver!~*Majd jobban szemügyre veszi a kis dögöket és nem úgy néznek ki mint a vérfarkasok megállapítja hogy ezek egyszerű farkasok.Megnyugszik. *-Értem szóval ők egyszerű farkas kölykök értem!ÉS hogy kerültetek ekkora bajba?