*szemével követi Ariellát a levegőben, amíg el nem tűnik teljesen, majd visszaöl a partra, és azonnal gyakorolni kezdi az előbb tanultakat. egyre gyorsabban idézi elő a kis gömböcskéket, és tünteti el, majd megpróbálja egy naggyá kovácsolni őket... így játszadozik egész nap*

*megérkezik, az öbölben tartott kiruccanójából, és pihensképp leül egy fa tövébe*

*Kimért léptekkel sétál, úgy néz ki, mint aki még nem járt itt. Különösebb dolga nincs, ami megszokott dolog nála... Céltalanul sétálgat hátha talál valami érdekes társaságot. Ami annyira valószínű, minthogy Silver értelmes indokkal sétálgat fel s alá.*

*Gyorsan lehuppan a földre, pont Silver elé.*
Héé, nem ér csak így elreppeni.. kis átfutási időt is hagyhattál volna, hogy reagáljak valamit. Túlságosan a hatásod alatt voltam, és be voltam lassulva.
*nevet kicsit, már szárnyai nélkül. *
Mekkora szerencse, hogy megláttalak onnan fentről, nem? És ismét felemelő társaságomban töltheted az idődet. Vagy csak nem meg akartál szökni előlem, mert akkor szólj, és azzal a lendülettel, amivel jöttem, már megyek is.
*reménykedik azért, hogy nem az lesz a válasz, hogy de, miért mit gondoltál.*

*Elmosolyodik ahogy Lana megérkezik.*
-Ejnye, mit fognak gondolni a barátnőid?-*Kérdi most a lánytól is kicsit gúnyosan.*-De... Amúgy se mehetnél most már el.-*Elmosolyodik és a lány mögé sétál, végig simít annak a karján. Természetesen ekkor már igen közel is áll hozzá, mintha csak vonzaná.*
-Nem félsz attól ami most minden bizonnyal következni fog?

Áá, rendesek ők, nem mondanak semmit. Legalábbis nekem nem mondták, hogy zavarja őket, lehet, hogy csak azért, mert rendesek, de végül is már mindegy... hisz itt vagyok.
*Jól esik neki, ahogy megsimogatják a karját, rég nem voltak vele ilyen "romantikusak"... Pedig hol van ez még attól..*
Miért? Mi következik? Felfalsz?
*szemtelenkedik kicsit, bár meglepődne, ha tényleg így lenne, közben pedig fejét hátra fordítja, hogy láthassa Silver arcát, és megfogja gyengéden egyik karját.*

-Úgy is fogalmazhatsz.-*Csak persze most nem szószerint falja fel. Hagyja, hogy Lana fogja az egyik kezét, de a másikkal átkarolja és gyengéden magához húzza. A lelketlen gyilkos annyira talán mégse lelketlen? Nem szórítja magához Lanát, most elég gyengéd. Minden további szó nélkül megcsókolja a lányt, majd kicsit néz Lana szemébe.*~Mit tesz most?~*Kérdi magától kiváncsian és vár.*

*Mikor megcsókolja, első reakciója a nagy meglepődés, mert azt hitte, hogy Silver csak beszél összevissza, csak a szája nagy. De úgy látszik, mégsincs egészen így. Nem ellenkezik, mert miért is tenné, neki is jár ennyi. Inkább hagyja magát a pillanatnak, és majd utána ráér gondolkozni rajta. Keze feljebb csúszik, először a vállára, majd a hajába túr óvatosan. De a csók nem tart annyira sokáig, és ő is nézi Silvert, aki nyilván azt várja, hogy most tegyen valami egyértelmű jelzést.*
Öhm..
*tekint oldalra, mintha akkor megjönne az ihlet. Nem tudja egyszerűen, hogy mit mondhatna, mert ha beszél megint hülyeségeket, akkor azzal elmenne a helyzet varázsa. Közben kezeét visszaejti a fiú vállára, és így töpreng pár pillanatig, természetesen nem sokáig, hogy mi legyen, de úgy érzi a szavakkal nem megy sokra, így most ő csókolja meg a fiút, kicsit már vadabbul.*

*Visszacsókol Lanának és már érezhetően, tomból benne valami fenevad, már erősebben szorítja magához a lányt és annak a nyakát kezdi csókolgatni, és a keze becsúszik a lány felsője alá, végigsimít a hátán. Ha Silver jó lenne most a lelke egy csapásra a a sátán prédája lehetne, de ez már megvolt. Vadúl és hosszan csókolgatja a prédát. Az egyszerűnek tünő simogatás közbe Sil egyre feljebb tollja a lány felsőjét is, amit egy hosszú csók után Sil le is vesz a lányról, márha engedi.*

*Nagyon bizonytalan eleinte, mert még egy egyszerű csóknál tovább sosem jutott, úgyhogy ez most teljesen új. De elege van abból, hogy csak játszanak vele, lehet, hogy ez most sincs másképp, de mivel csak most találkoztak, így nem is bánja annyira. Sőt.. egyszerűen vonzódik hozzá, és kellemes érzés lesz urrá rajta, kíváncsi, hogy mi lesz ezután, hogy fogja kényeztetni. A szíve -talán az izgalomtól meg kicsit a félelemtől- elég hevesen kezd verni, amit nem akar, hogy észrevegyen a fiú, de hogy tudná elpalástolni. Szinte észre sem veszi, ahogy lekerül róla a felső. Általában elég szégyenlős, bár már nem annyira... Ő is akar tenni valamit, de nem tapasztalt az ilyen dolgokban, ezért csak a filmekben látottakhoz tud viszonítani, hogy mit kell neki tennie. Kezeit gyengéden végighúzza a fiú gerincén, egészen a nadrágjáig, ahonnan áttér a mellkasára, ahol megpihenteti egy kicsit kezét. *

*Még leveszi a melltartót is, mert hát az egy gonosz találmány. Mind a két kezével magához öleli most Lanát és hosszan megcsókolja. Élvezi, ahogy a teste a lányéhoz simul, rég nem érzett még csak hasonlót se. Persze továbbra se nyugszik, most a lányt deréktól lefele szabadítja meg az oda nem illő ruha daraboktól... Gyengéden elfekteti és úgy kényezteti tovább a lányt mert most jön az a kellemes része a dolognak. Nyelve hegyével finoman kényezteti Lana mellét és szabad kezével végigsimít a lány oldalán. Ha esetleg le kéne állni, csak szólni kell, innét már úgy se fog. A csókokkal elindul egyre lejebb, de nem sieti el, nem rohan. Mikor elér az ún. legérzékenyebb ponthoz akkor ismét a nyelvével kezd örömet szerez Lanának.*

*Kislányos zavarát próbálja folyamatosan lebirkózni, bár ez elég nehéz ilyen helyzetben. Szinte fel sem fogja a dolgokat, olyan hirtelen történik. Ellenkezni nincs ereje, és lassan ő is kezd nyúlni a fiú nadrágja felé, hogy megszabadítsa tőle, ne csak ő legyen ennyire kivetkezve önmagából. Mikor a tényleges kényeztetéshez kerül a sor, halk sóhaj szalad ki a száján. Jól esik neki a dolog, de nem hagyja nyugodni az, hogy így azt fogja róla hinni Silver, hogy ennyire közönséges, mert ilyen könnyen hagyja magát. Lehet, hogy csak azzal tesztelte, hogy lotyó vagy sem. Ezek a gondolatok már el is tonzják a pillanatot, Lana próbál elhúzódni.*
Silver... szerintem ez nem jó ötlet..
*mondja ki végül halkan.*

*Feltérdel és úgy néz Lanára.*
-Tényleg úgy érzed? Ha utólag vagy már most megbánnád akkor tényleg ne csináljuk.-*Feláll és hátrébb lép Lanától. Túléli, ha eddig kibírta szex nélkül akkor még menni fog az biztos.*
-Remélem azért nem haragszol rám, én még szeretnék jóba lenni veled.-*Tényleg nem érdekli, hogy félbe kell hagynia, mert ha csak neki lenne jó akkor minek?*

*Lana is felül, de közelebb ül azért.*
Nem arról van szó, hogy megbánnám-e, mert biztos nem bánnám meg. Csak...
*egy pillanatra megáll, mert nem tudja, az ilyeneket szabad-e elmondani a fiúknak, dehát, most már befejezi, ha elkezdte a mondatot.*
.. nem akarom, hogy azt hidd rólam, hogy ilyen vagyok.. gondolom érted, mire gondolok.
*húzza el a száját, de nagyon örül Silver újabb szavainak.*
Igen, én is szeretnék.
*vágja rá gyorsan, és ismét mosolyogva, majd ahogy folyamatosan nézi a fiút, egyre nagyobb késztetést érez arra, hogy újra megcsókolja, végül pedig nem szab gátat az érzéseinek.*

-Nem gondolok rólad semmi rosszat.-*Mondja a lánynak mielőtt ismét megcsókolja.*
-Azt viszont látom, hogy nem tudod pontosan mit akarsz vagy meddig menj el.-*Ez persze barátságosan mondta Lanának miközben ismét magához öleli, majd egy hosszabb csók után elengedi.*
-Szóval?-*mit kíván most tenni Lana, folytatja amit elkezdtek vagy felöltözik? A közönség izgatottan vár, de leginkább Silver az izgatott.*

Na jó, hagyjuk a felesleges beszédet..
*dönt végül Lana, csókolja meg ismét Silvert, és most ő hajol a fiú fölé, ahogy egyre közelednek a föld felé. Reménykedik benne, hogy ez elég egyértelmű válasz az előző kérdésre. *
~Szegény fickó, ha eddig nem nézett hülyének, akkor most a nagy határozottságommal...~
*enged meg magának egy utolsó gondolatot, de utána már csak annak szenteli a figyelmét, hogy élvezzék egymás társaságát.*

*Kifejezetten élvezi a Lanával való együttlétet. Simogatja, kényezteti, hol finoman, hol durván... Mikor eléggé felizgatták egymást Ricsi belekezd az igazán lényeges részbe... Először a "tagját" csak finoman teszi be, aztán gyorsít az iramon de fokozatosan, nem akar ez első alkalommal túl... Durva lenni. Ez így megy még egy jó darabig.*

*megunta a temetőzést, így miután sikerült kint éjszakáznia, fájós torokkal sétálgat a síkság felé. Valami mozgó embert lát, aztán mikor meglátja kik azok, és mit csinálnak, hátat fordít és elmegy az öböl irányába. Próbál nem nagy feltűnést kelteni, ezért inkább repül*

*Neki is nagyon jól esik az együtt töltött idő, folyamatosan cirógatja hátát, apró puszikat lehel nyakára. Miután egymáséi lesznek, egy pillanatig még mozdulatlanul fekszik Silver mellett, de mivel elég hűvös van, gyorsan próbálja visszakapni magára a ruháit. Visszaül a földre, és nézi Silvert, és vár, hogy ő szólaljon meg először. Közben neki is feltűnik, mintha valaki erre járt volna, ezért kicsit megszeppen, hogy mennyit látott a dolgokból, de azt nem tudja ki lehetett az, metr elég gyorsan el is ment.*

*Ami lényeges mozzanat de kimaradt: Mr.Rentnek mikor elélvez arra a pillanatra megnő a termete, de aztán ismét normális lesz. EZ azért van mert vérfarkas... Silver is felöltözik majd leül Lana mellé és megcsókolja. Neki ne tünt volna fel, hogy itt van valaki? Simán nem érdekli, nem is foglalkozott vele.*
-Remélem tényleg nem fogod ez után kellemetlenül érezni magad. Csak hogy tudod, nekem nagyon jó volt.

*miközben repül, erőszakolja magát, hogy ne nézzen hátr, de mikor már nem bírja hátranéz. Tekintete Lana szemébe fúródik.*
-A francba! Meglátott*kezdené, de teljes sebességgel feltapad egy fára. Megpróbál sietve még mindig észrevétlenül elhúzni*~úgyse jön utánad, nem érdekled, fogd már fel!~*korholja magát*

*Viszonozza a csókot, és kicsit közelebb bújik hozzá.*
Igen, én is hasonlóképpen éreztem.
*mosolyog Silverre, de utána pontosan szembenéz Ashtonnal, már amennyire ebből a távolságból tud. Nagyon zavarba jön, hogy ő volt az, aki látta őket, már ha látta. Nem tudja hirtelen mit csináljon, odamenjen vagy sem. Silverrel is akar maradni, de ha nem megy oda Ashtonhoz, akkor ezek után talán már sosem áll szóba vele. Nem találja helyét, egyre jobban mozgolódik helyén, míg végül megszólal:*
Öö, ott repked egy ismerősöm, illene odamenni hozzá. Öö...
*elhallgat egy pillanatra, hogy hogy jön majd ki ez az egész szituáció, de végül kiböki:*
Odajössz velem hozzá?
*csak reméli, hogy Ash nem látott semmit, mert akkor elég érdekes lesz még bemutatni is Silvert.*

-Nem, én most visszamegyek az erdőbe.-*Mondja Lanának és láthatóan tényleg távozni készül. Lassan el is indul az erdő felé, de még visszafordul.*
-Még találkozunk, meg foglak keresni.-*Tényleg sajnálja, hogy most mennie kell. De... Valakinek muszály öldösni az erdő szegény népét.*

Kár, de ha menned kell... akkor nem tartalak vissza, de remélem nem csak lekoptatsz.
*mondja mosolyogva, csak viccből, mert nem gondolja, hogy ilyen kis gonosz lenne Silver. Még mielőtt el tudna menni a fiú, gyorsan elkapja a kezét, és megcsókolja, hosszan és forrón. Azután pedig integet neki egy kicsit.*
Oké, már várom...
*majd megfordul, hogy Ash hova lett, de úgy eltűnt mint a huzat, így csak sejteni tudja, hogy odament, ahol először voltak beszélgetni hosszabb ideig. Eléggé érdekes gondolat, hogy pont odament volna, de próba szerencse, hátha bejön.*

*megérkezése után fáradtan nyújtóztatja ki szárnyait, s szemeit olyan kerekre nyitja, mintha valamitől megijedt volna*
-Ó, a síkság!*Tudja, hogy a hely nem változott semmit, de Arlene most mégis olyan másnak látja. MIndenesetre ugyanúgy szereti, mint ezelőtt. Futásnak ered, majd pár méter után beleveti magát a fűbe, és egy rövid hentergés után a hátára fordul, az eget kezdi fürkészni, s közben gyorsan, vidáman veszi a levegőt. Már csak egy dolog nyomja a szívét...A hiány. Andelis hiánya.*

* A rejtélyek, a pihenés és a kavarások síkságán jár. Ő most az utóbbi miatt jött le, meg hogy csináljon már valamit, és ne csak csipkerózsikát játszon a hálószobában. A herceg úgysem jön, az a hülye ott hagyta. Meghúzza az üveget. Nem az elkeseredés jeleként csak úgy, jó érzésből. Mert szórakoztatja, mert feltölti. Különben is alakult már valami otthon, de mosti tt van, és nem is vágyik vissza.
Messzebb meglátja Arlene-t. Próbál úgy odamenni, hogy közben ne vegye észre. Az a terv hogy hirtelen fölé néz, és megijessze. Már el is indult.*

*Látja, Rumi mással van elfoglalva, őt nem zavarja. Egyedül kószáló diákokat pedig nem lát, így inkább leül a fűbe, és körmei növesztgetésével szórakázik. Percekkel később, mikor felnéz, észreveszi az újonan érkezett fiút, aki látszólag nagyon zavart, valószínűleg most érkezhetett. Feltápászkodik, s séta közben visszállítja körmei eredeti állásukba. ANgyali arcot vág, mikor odaér a fiú elé.*
- ÜDv. Új vagy itt, ha nem tévedek... *Nem árulja el, milyen őrült ötlet jutott eszébe, csak tovább játsza az ártatlant.*

*Rémültem baktat a síkságon mikor egy ismeretlenbe ütközik. Felpillant a nőre és bólint* Üdv, új? Ezt mégis hogy értsem? És mégis hol vagyok, mi ez a hely? *mindjárt úrrá tör rajta a pánik*

*Csak mosolyog a fiú rémületén.*
- Alkatrazban vagy. Feketemágusokat és boszorkányokat képezünk ki itt, de persze ezt igen kevesen élik túl. *Sokat mondó pillantással végigméri Marcust.* De elvileg csak azok jutnak ide, akikben ven elég mágia hozzá. Nem is tudtál róla, hogy talán idejutsz egyszer?

-Boszorkányok? Ez mégis mit jelentsen? *ártatlanul pislog, halvány fogalma sincs mit keres pont itt* És mégis mit jelentsen az hogy kevesen élik túl? Hol vannak a szüleim?