- A szüleid valószínűleg otthon ugrálnak örömükben, hogy megszabadultak a porontyuktól... *Céloz ezzel arra, hogy kezdi idegesíteni Marcus lassú felfogása.*
Na idefigyelj! HA mindent megtanulsz itt egy árnytól, mint én vagyok ...
*Mutat kezén a jelre.*
... Te is egy leszel közülünk. A hadseregünket fogod gyarapítani. Viszont, ha így folytatod, nem lesz jó vége.
*CSak úgy mutatóba megnöveszti körmeit, amik most acélból vannak.*

*Még mindig nem tiszta a kép teljesen ezért tovább faggatózik* Mond, milyen háborúról beszélsz? És kik azok az árnyak? *persze anyja soha nem beszélt ezekről, fogalma sincs erről a világról*

- Akik kiképzik az olyan tudatlan kisgyerekeket, mint te. *Fenyegetőn felé bök kezével, de nem bántja. Még.*
Minden Knossosban kezdődött, évezredekkel ezelőtt. Hades és Midas ellentéteivel. Tudtommal Hades tborozta az Árnyak seregét. Ő volt az, aki rájött, hogy a mágia használatához nem kell pálca. Hesztia alapította kb. 260 éve ezt az iskolát egy döntő csata után, hogy további embereket képezzen ki árnyakká, s tovább gazdagítsa Hades seregét. Az intézmény a nevéz Zartaklaról kapta, mai a mágusbörtönünk. Visszafele olvasva Alkatraz. Csak hogy tudjuk, miért harcolunk. Mert egykor Midas igazságtalanul zárt ide rengeteg embert, ez elől menekülünk... Ezért vagy itt. Szökni ne próbálj, lehetetlen. Még akkor is, ha megtanulod a szárnyak használatát, csak akkor juthatsz ki innen, ha te is árny leszel. A Bermuda Háromszögben vagy, egy szigeten, ami védve van az emberek ketyeréitől. A tieid sem utaztak már veled. ENnyit a múltról... De te honnan jöttél? *kezd kíváncsi lenni.*

Nem vagyok tudatlan, csak én sem tudhatok mindent! *durcásan karbafonja kezét és végighalgatja Amanda kis beszámolóját. Eltelik egy ideig míg felfogja, és akkor esik le neki hogy hová került.* Los Angelesből jöttem, de nem értem miért pont engem? Az anyám miatt? *utal arra, hogy miért pont ő került ide*

- Miért, anyád boszorkány? *kérdi egykedvűen, miközben eltünteti karmait, vagyis eredeti méretükre zsugorítja őket.* Jah, és Amanda-Jane Gardner vagyok... *Mutatkozk be némi késéssel*

-Ohh örvendek Amanda! Az én nevem Marcus Crowley, és igen az anyám boszorkány. Vagyis árny, ezt most nemrég tudtam meg mikor ugyanis agyon vert! *felsóhajt a visszaemlékezésen* Te mikor kerültél ide?

- Hm, hasonlít az előítéletünk. Az én anyám is majdnem megölt. Amúgy hat éve élek itt... válaszol egyre nyugodtabban, és már nem is oylan szájbarágós hangnemben, mint az előbb.*

-Már hat éve? *hüledezik* És még mindig élsz? Akkor csak nem lesz itt olyan rossz! *reménykedve és egyben ellentmondást nem tűrő különben kikészül tekintettel néz Amandára* Mesélnél még erről a helyről nekem?

- Ne reménykedj annyira. Sokat kell szenvedned. Például az első szó szerinti szárnypróbálgatásokba majd belepusztulsz majd, mert szerintem eljutsz odáig, ha nem hozod mindenkinél ezt a formádat, *KAcsint. persze MArcus nem tudhatja, hogy az már a legvége a tananyagnak...*
Egyébként mit meséljek? nincs sok tanárunk, Hesztia, Electra, Armeret és Arsenia tanítanak meg a fontos tudnivalókra, mi, árnyak pedig arra figyelünk, hogy a tanítványaink ezt továbbfejlesszék, és tudatosan kezeljék a mágiát.

*Reménytveszett arckifejezéssel bámul a nőre* Nos ha ennyire nehéz a kiképzés, és ha már idecsöppentem...nos lássunk neki! *bíztatja magát, nem sok sikerrel.* Az órák mikor kezdődnek? És engem is ki fog választani egy árny?

- Az órák időpontjairól ne kérdezz ennyire előre, segíteni nem tudok. És igen, valaki ki fog választani téged, ha már alaposan letesztelt, és megfelelsz. EGyébként mennyire értesz a fegyverforgatáshoz?

*Felkakacag* A mihez? Semmi közöm a fegyverforgatáshoz. Egy hatalmas villában éltem, az apám híres rockstár! Szerinted mi szükségem lett volna a fegyverekre? *a nevetés közben leesik neki* Vagy talán kéne értenem hozzá?

- Nem ártana. *Mondja, miközben alőkapja tőrét, és hipp-hopp a fiú legérzékenyebb pontja felé dobja, bár kicsit mellécéloz, és feljebb megy pár centivel. Szitkozódik egy sort, majd mintha bájcsevegne, szólal meg.*
Itt nem számít, honnan jöttél, mekkora befolyásod volt, ki volt az apád-anyád. Itt az számít, hogy megtnaulj harcolni, tudatosan kezeld a mágiát, és túléld a kiképzést. Halott sereggel semmit sme érünk... *kényelmes tempóban odasétál Marcushoz, és regenerálja a sebét.*
Előbb utóbb erre te is képes leszel...

*Felordít ahogy a tőr belefúródik testébe. Kétségbesetten néz a nőre, térdre rogy. A fájdalom lassan kibírhatatlan, de végül megnyugszik amikor Amanda regenerálja* Mégis hogy képzelted? Meg akarsz ölni? És hogy csináltad ezt? *utal a regenerálásra*

*Semmi bűnbánatot ne érez, arcizma sem rezdül, mikor szánkérik rajta tettét.*
- A mágia hatalom! Ez legyen az első lecke! Mellesleg ezt tanultam. ahogy te is fogod majd egyszer. Jah, és szerezz be néhány tőrt, jól fognak majd jönni!

~A mágia hatalom~ *gondosan eszébe vési ezt a mondatot és figyelmesen végighallgatja Amandát* De ha szerzek tőröket, hol fogok megtanulni velük bánni?

- Hát majd itt. Sokan vannak ám, akik szívesen segítenek eligazodni. *Azt már nem teszi hozzá, hogy nekik élvezet ez a kínzásmód* Viszont amíg te keresel tőröket, addig én kiruccanok az öbölbe felfrissülni. Ha akarod, utánam jöhetsz, bár gyalog hosszú lesz az út.
*előjönnek vörös-fekete szárnyai, melyek nemsokára már a levegőt szelik az öböl felé véve az irányt*

-Rendben értem, köszönöm az eligazítást, de most azt hiszem ledőlök egy kicsit, ki kell hevernem ezt a napot! *elköszönön Amandától majd visszatér az alagsorba ahol egy zuhany után ágybadől és elalszik*

* repülés közben kibillen az egyensúlyából, megbillen elkezd kapálozni a levegőbe majd a föld felé zuhan de még időben le tudja magát fékezni a szárnyaival ahoz hogy nem kenődjön szét a földön így csak neki megy egy fának. káromokdik egy cifrát és és velerug a fába, mivel természetesen az roszzhelyen nőt, megfordul és meglátja Rumeliát.*
Szia *motyogaj idegesen, majd méltósága megtartása végett hozzá teszi* Pont így akartam csinálni!

*Felnéz, éppen mit ad isten látja a landolást. ~jájjj~ gonndolja a becsapódásnál, előtte fejével követi az ívet. Mindent megtesz,hogy ne kezdjen el mosolyogni. Kicsit fuldoklik, de színészetből sosem volt rossz. Másrészt őszintén örül, hogy megint találkozott valakivel, és körül-belül ilyenre sikeredik a mosolya is.*
Szia*közelebb megy Laurához. Inkább nem kérdezi meg, hogy nem sérült-e meg. Egy:nem lát semmi vérzést, kettő: a méltóság...bizony bizony. Azt látja ő is. Rumie még ennyire sem tud repülni. Nah.*
Még nem nagyon találkoztunk a suliban, nem? Néha lógtam az igaz...*húzza el a száját, és ingatja a fejét. ~Nem tudom ,miért kellett pont ezzel kezdeni...~cöcccög magában*

*Rá néz Rumeliára. Nem örült tulságosan hogy a lény ezt látta*
aha nekem is rémlesz. mit csinálsz itt egyeül magányosan az erdő ja bocs síksáág közepén? * kérdi, és reméli hogy a hangja nem túl számonkérő* Én se nagyon jártam az utóbbi időben... * modja miközben az orrát tapogatja* remélem nem tört el..

*Azért csak a végén fordult oda, és próbált elnézni, amikor Laura ránézett. De érzi, hogy nem kellett volna bámulnia az eseményeket.*
Csak sétálgatok, kiszellőzetem a gőzt. Megnyugtat.*fel néz az ég felé, azután vissza a lány szemébe. * Nem rég szakítottunk a barátommal.*a hangja nem remeg, nem elkeseredett. Csak egy csipetnyi harag érződik benne. Már megint a rákezdett valamire ,ami most lehet, hogy egyáltalán nem érdekli Laurát. Gyorsan megkérdezi a lánytól:*
Fáj?*gyakorlatias volt a kérdése, jobbat nem tud. Még hozzáteszi:*Öhh, ebből nem iszol egy kortyot? Kevesebb a fájdalom...

* Elveszi a piát. meghuzza vagy 3 decit megiszik egy hóúzásra és közben megállíptja hogy wiskeyről van szó. vissza adja az üveget * és megtörli a szályát. kicsit megremeg a wiskey nem a kedvence és túl sokat iott belöle*
a psik mind f*szok. hidd el nekem, nem éri meg őket komolyan veni?*mondja* egyébként hanem vagyok túl indiszkrét miért szakítottattok? egyltalán ismerhetm? ki ő? ja bocs ha túl sokat kérdezek... nem kell válaszolni ha nem akarsz. ~basszus nem kellet volna innom a piátol mindig túl sokat pofázok~

~Aztaaa~*minden elismerése a lányé. Három deci szép mennyiség. Rekordot döntött vagy mi. Vagy nagyon fáj az orra...*
Jobb lett? *Miközben hallgatja a lányt tovább, megint kínálja az üveget.*Igyál még ha kérsz. *szívesen adja, nem sajnálja. Meg egy parányit félreértette a sok italt egy húzásra. Megérti, ő egyszerűen imádja.*
*Laura csak arra ösztönzi, hogy még mondja tovább a dolgait. Alapból ilyen, a piából még ő is csak pár felesnek megfelelőt ivott meg.*
"A pasik mind f*szok."~Őszintén?Egyetértek...~
Nem hiszem, hogy ismered. Írországban él, én is ott dolgoztam. Még mielőtt idejöttem. Azután borult az egész. Nagy szerelem, meg minden. Két hónap kellett neki..*Nyúl a whiskeyért*És köszi, hogy kérdezel..de tényleg.

Nem nem kérek többet, deegyenlőre ez elég lesz* momdja, majd a lány meglepetségét látva hozzáteszi* tudod a bátyám öt évvel idősebb és szinte álladóan velevoltm meg a zülött haverjaival *elhúzza a száját* így bár még csak 15 leszek sokkal többet tapasztaltam mnd a korombeliek *halkan hozzá tesz egy "mindenféle értelembent" ,majd hangossan folytatja* ezért ien jó a májam is, de ez azért ok volt nekem.
* egy ideig hallgat a bátyán gondolkodik meg azokon az időkön
Egy ébként szeretted a barátodat? Lehet hogy ez hülye kérdés de én nem tudodm elképzeni mien a szerelem...

*mire visszaér az öbölből a víznek hála felfrissülve, a fiú már nincs ott. Amanda viszont ezek után nem lenne képes aludni, így itt marad, és leül egy fa tövébe. Ismét a körmeivel játszik.*

*Már egy ideje gondolataibe mélyedve sétálgat, mikor észreveszi Amandát. Elvigyorodik és odacsörtet hozzá.* -Szia! Ezt nézd! *majd a hajszíne hirtelen tincsenként más-más színű lesz. Büszkén mosolyog a lányra* -Jó, tudom, nem nagy szám, de a múltkorihoz képest haladás! Vagy nem? *kissé elbizonytalanodik, de rendületlenül mosolyog tovább*

- NAgyon jó! Nincs edved megint tanulni? Ezúttal mondjuk némi mágiát. Sejtelmes mosoly jelenik meg arcán, majd, csak a látvány kedvéért néhány gömbö idéz meg, amik a szürkületben világítanak, és vonzzák a szúnyogokat...*

*Visszaváltoztatja a hajszínét egyszínű feketére* -Mágiát? Oké! Te vagy a mester *úgy érzi most bármire képes* -De fegyver ugye nem kell?.. Asszem azokat megint elhagytam valahol... *agyoncsap egy-két túl közel merészkedő szúnyogot*

- Nem. Nem nehéz, alap dolog. Egyszerűen próbáld egy helyre vonzani a mágiát, és formába, gömbbe önteni. Egyszer, hajrá. *Kíváncsian várja LAetitia reakcióját.*