*még köszön Lesnek aztán megint gondolkodásba esik.... azon gondolkodik hogy Lana miért mondta azt amit mondott... de nagyon nem akar rájönni... közben pedig újabb és újabb pohár jelenik meg elötte...*

* Leül egy asztalhoz és már elötte is van a kivánt kupa vér. Gyorsan lehajtja, majd még egyet megiszik. Ellenörzi, hogy magával hozta-e a tőröket és rájön, hogy vissza kell fordulnia értük. Gyors léptekkel visszaindul a hálóba.*

* Barátnőjével leülnek egy asztalhoz és kényelmesen megebédelnek, majd a háló felé veszik az irányt.*

*Nagyot sóhajtva lép be a terembe, ugyanis örült, hogy senki figyelmét nem vonta magára a hangosan korgó gyomrával. Beljebb settenkedett, majd lehuppant egy székre. Agyában még az álma járt, amiből már csak homályos részletek villantak az agyába. Vagyis vér... vér... és vér.*
-Hülye álom!*dogohott magában, majd a szájához emelte az időközben megjelent poharat, hogy egy kis vízzel eloltsa a szobját.*
-Mi a jó isten!?*köpte ki az émelyítő italt, és mivel az asztal piros folyadék borította be, rájött, nem éppen az álommal kellett volna foglalkoznia, mikor egy italra gondolt.*
~Ha kaját akarok előbb még a végén egy troll comb került volna terítékre.*és ahogy ezt végig gondolta már nem is votl igazán éhes.*

*Megérkeznek Lanával, rögtön leülne az első üres helyre (ahogy szokta), de észreveszi Alecát, és a lány mellé sétál.* - Szia! Ugye nem baj ha ideülünk melléd? *ránéz az asztalra* - Hmm... véresen szereted? Csak nem angol vagy te is? *vigyorog, próbál kicsit poénkodni, főleg hogy oldja Lana feszült hangulatát*

*Amikor meglátja a lányt gyorsan oda rohan hozzá, szinte majd lelökve őt a székről ugrik mellé és szépen meg is ölelgeti és csapkodja gyengéden a hátát. Leül a két lány mellé és gondolatban egy csomó alkoholra gondol ami azonnal ott is lesz előtte. Majd megszólal.*
- Buli van!!! HM...teljesen jó, hogy így összegyűltünk itt, hát nem? Mire igyunk?
*Majd megfogja az egyik üveget és önt a három pohárba amit ki is oszt.*
- Egészségetekre!

*Még mindig a troll comb hatása alatt áll, pedig csak a gondolataiban él. Kicsit összerezzen Lae miatt, a kérdésére pedig csak elfintorodik.*
-Honnan gonodlod, hogy angol vagyok?*kérdezi, bár a mondat vége kicsit érthetetlenre sikerül Lana ölelése, és gyengéd hátbaveregetése miatt, amit Aleca nem értez olyan gyengének. Épp hogy hátra nem esett tőle.*
-A barátságunkra!*sikítja, és mivel elég szomjas volt rögtön a pohár után kapott. Igaz nem igazán lépett még közeli viszonyba alkoholos italokkal.*

*Felemeli a poharat* - Öhm... akármire... *ez így nem volt túl kreatív tőle, de hirtelen semmi olyanra nem tud gondolni, amit a többiek ne mondtak volna. Nem tudja, hogy mi van a pohárban, előbb csak beleszagol, de nem tudja beazonosítani. Nyilván, mert neki sincs túl sok tapasztalata alkohol-ügyileg. Egy hajtásra küldi le az egész italt, és utána enhye köhögőrohamot kap* - Jézusom, Lana... ennél még a sósav is kíméletesebb...

- Nem tudom mi volt, de kaparja a torkom..
*Gyorsan tölt egy másikból is és amint kiürülnek a poharak ő rögtön tölt.*
- Aleca igazad van a barátdá fontos és én most a barátaimmal vagyok, ami csodás, szóval erre újra inni kellene...NEm visszuk a piát és megyünk valamerre?

*Aleca húzza le utoljára a piát, igaz ő bele se szagolt, csak gyorsan kiitta. Igaz, egy hajszálon múlt, hogy ezt is ki nem köpte.*
-Sósav? Akkor inkább már ez a lötyi.* mondja Lae-nak, majd segít felnyalábonli az üvegeket Lanának, és érdekes mozdulatokkal elindul a kijárat felé.*
-Mióta van a Nagyterem ajtaja felett ez az Exit-es tábla, ezzel a zölden villogó pálcikaemberrel?*fordul hátra a csajok felé*

- Hát a sósav tényleg tud marni... *bár ezt nem magán tapasztalta meg. De elég sok köze volt ahhoz az üveghez, ami véletlenül valaki máson kötött ki. De ez még Alkatraz előtt történt. Szomorúan elmosolyodik az emlék hatására, majd ő is elindul kifelé. Nem visz semmit, a többieknél így is elég alkohol van.* - Szerintem ma már ne igyál többet* mondja Alecának vigyorogva, miközben elmegy mellette.*

- NEm igazán tudom, de miylen jó a kalapja...
*Gyorsan felkapja Leával a maradék piát, ami igen nagy mennyiség és követik a lányt. Lanának már most egy kicsit megárott az alkohol és úgy dönt muszáj megosztani másokkal azt, hogy milyen szépen tud énekelni.*
- Minden jó, mit tőled kaptam,
Örök sötétségbe zárt.
Minden szép, mit tőled loptam.
Kilenc kaput feltárt.

Minden jó, mit tőled kaptam,
Őrült szelencébe zárt.
Minden könny, mit tőled loptam,
Boldog éjjelt kívánt.

Miért bántasz, már gyűlöllek én!
Templom tüzétől, vak most az éj.
Ha megversz, fejemben zokog egy hang:
"Kérlek öld meg, s a bánat elporlad".

Miért ártasz, gyötrődöm én,
Véremtől vörös a hajnali ég.
S ha nevetsz, fejemben zokog egy hang:
"Kérlek öld meg, s a bánat elporlad".

Ó, adj egy nyugodt éjszakát,
Ó, adj egy boldog órát.
Ó, add, hogy végre éljek,
Vagy haljak, csak többé nem féljek.

//Gyöngyvér - meggyötört//

*ahogy felér, ledobja magát egy asztalhoz és máris elötte egy szelet vajas-pirítós meg egy nagy kupa vér. gyors megkajál, a vért felhuzza, meg még utána azt amit maga elé gondolt, pontosabban egy pohár vörösbo, és máris készen van. unott fejjel ül és bámul kifelé az ajtón hátha jön valami ismerős figura akivel lehetne egyett pörögni*

* Belépve azonnal meglátja barátnőjét. Lehuppan mellé és csontropogtató ölelésben részesíti. Nagyon jó kedve van. Folyamatosan csak mosolyog. Elkezdi iszogatni a kivánt boros vért. Most kifejezetten jól esik neki. Mikor má tulvan az első kupán, ismét barátnőjéhez fodul.*
- Na! Mi a mai program?
*Közben persze már a második kupát kortyolgatja.*

-terv?.. gőzöm sincs.. ha lenne ötletem már nem itt ülnék.
*kicsit uncsi kedve van de a bortól már egész felvidult.*
-igyunk vagy, felyezzük be a multkori kis "harcunkat"?
~vagy valami jobb ötlet?~

- Legyünk spontánok. Menjünk ki a síkra, aztán lessz ami lessz!!! Azért ebböl vihetünk magunkkal.
* Mutat az italra, amiből már a harmadik kupát kezdte meg, és továbbra is szélesen mosolyog.*

-indulááás!
*mondja nevetve miközben vörös csikokkal díszített fekete szárnyakat növeszt. felkapja Annát és gyors szárnycsapásokkal indul ki a síkságra.*
-ja... ugye nem vagy tériszonyos?
*kérdi olyan százméter magaslatból...*
-bár mostmár mindegy... vagy ha gondolod még mindig dobhatlak...
*mondja nevetve és persze egyáltalán nem komolyan*

*ahogy felér a terembe leül egy asztalhoz és várja hogy Rachel is így tegyen, majd hirtelen a semmiből megelenik elötte egy nagy adag vér... amibe kicsit sem jó ízűen kortyol bele, elszokott már a készen kapott kajától.. ahogy a lány "nem értem arcára" pislant leveszi hogy nem érti hogy hogyan működnek itt a dolgok.*
-gondolja valamire és megkapod, legyen kaja, pia vagy bármi.
*Aria a vörös borba kortyolgat amit azután gondolt maga elé, miután a vért megitta*

*Rachel Aria mellett foglal helyet*
-Rendben *és máris gondol valamire, egy kis makarónira és ő is borra. Amiből el is kezd már falatozni és kortyolgatni*
-És te mióta vagy itt? *kérdezi a tőle nem megszokott hangnemben*

*kicsit elgondolkodik..*
-hát fél évig voltam diák és egy éve vagyok tanítvány.. amiből asszem már nincs sok hátra...
~nagyon remélem~
-vagy hajlandó leszel velem normálisan beszélni, vagy felejtsd el hogy ismersz, mert én letagadlak.
*mondja kuncogva.*
-akkor most halljam! kivagy te egyáltalán.. Rachel...

*Rachel is elkezd kuncogni*
-Én egy boszorkány és egy varázsló lányaként születtem... Akik neveltek és tanítottak eddig. Aztán megszületett a kisöcsém, akit én kiakartam nyírni, de mivel az elkezdett bömbölni balul sült el. Engem majdnem megöltek, de most még is itt vagyok, ugyan van néhány maradandó sérülésem. *mondja teljesen nyugisan*

-sérülésed? hol? külső vagy belső? ha külső megoldjuk...
*cinkos mosoly fut át arcán, ismerős neki a sztory*
-én árva voltam, örökbe fogadtak olyanok akiknek nem lehett gyerekük, de valahogy mégis lett egy vérszerinti, velem meg nem foglalkoztak többet. ilyen az élet.. ez van...
vámpír mivoltomból eredően, irtottam a jónépet estente.. jobb játék volt a játék babák helyett...
*és ezt végig érzelem mentes arcal adja elő, talán kicsit megvetően nevelőszülei miatt....*
-ha kész vagy mehetünk valamerre.... tudsz harcolni?

-Külsö is, meg belső is... De az most nem lényeg! *jelenti ki, majd elgondolkozik*
-Hát jah, végülis tudok, bár gondolom azért vagyok itt, hogy tanítsanak* kuncog egyet*

-a külsőt begyógyíthatom ha gondolod, a belsőt majd te magadnak.
*feláll és most saját szép lábain indul vissza a síkságra hogy gyakoroljon a lánnyal egy kicsit.*
-most jössz? vagy nem?

*Miután befejezte az étkezést feláll,és Aria után kullog*
-Megyek...megyek *feleli vigyorogva*
-Amúgy nincs itt valami vagy valaki akit meglehetne kínozni?* ördögi vigyor*

*Betoppan a terembe, a nyomában pedig Rachel. Leül az eggyik asztalhoz, mire eléterem egy nagykupa vér, amit vígan elkezd szürcsölni. Emellett különféle gyümölcsök is előtünnek.*

*Leül Lestat mellé és fura képet vág*
-Na ne...! Nemár, hogy te is vámpír vagy....*forgatja a szemeit*
~Ez nem ér itt mindenki vámpír vagy mi, csak én nem~
*gondolja magában, majd egy tál saláta terem elé, amiből elkezd csemegészni* ~Lehet, hogy fogyóznom kéne?~

*Kis szünetet tart.* -Engem is meglepett hogy itt mindenki vámpír, de nem nagyon érdekelnek mások. Én csakis magamra gondolok.- *Majd folytatja az étkezést.* ~Méghogy fogyózni...~

-Mintha engem érdekelne bárki is rajtam kívül...*cinikusan nevet, hiszen az élet arra tanította, hogy csakis magára számíthat*
~Magányos farkas voltam mindig is...~ *majd tovább eszi a salátáját*

*Végez az evéssel és a lányt bámulja, hogy mit babrál azzal az ételnek nevezett akármivel.* -Ha készvagy, akkor elnézhetünk valahova, úgyis csak szétunnám magam itt.-